Bögöz - Mugeni
A település Udvarhelyszék egyik legrégebbi települése.
Földrajzi megközelítésben a Nagy-Küküllő középső völgyszakaszának árterületén, a Bögözi-medencében fekszik. Tengerszint feletti magassága 450-475 m. Természetes határai: északon a Sükői-Rez (932m) és a Lesőhegy (725m), délen az Erős-tető (777m) és a Hólyagos (781m). A medencét keletről a Bonta-szoros, nyugatról pedig a Décsfalvi-szoros zárja le.
A főút menti halmaztelepülés egykori központja a templom környéke volt, ma is itt találhatóak a legrégebbi házak. A község belterületének általános neve a Vízköze, nagysága 89 ha, míg a határé 1614 ha.
Az 1950-es évek közepétől a Rajoni Múzeum kezdeményezésére régészeti ásatásokat indítottak el Bögöz területén is. Addig a falu régmúltja feltáratlan volt. Az ásatások során olyan edénytöredékeket találtak egy feltárt kunyhó tűzhelyén, melyek három, eddig egymástól függetlennek tekintett régészeti műveltséghez tartoznak: erösdi, tiszai, tordosi. Ezeken kívül számos pattintott és csiszolt kőszerszám, vörösréz csákánybalta, agyagszobrocskák, őstulok csontjai, dák edénymaradványok, római érmék kerültek napvilágra.
A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy már a csiszolt kőkorszak végén, mintegy 6500 éve megtelepedtek itt különböző embercsoportok. Éltek itt dákok is, rómaiak is, akik Kr. u. III. sz. végén hagyják el a területet. Az ezt követő, majdnem nyolc évszázadon keresztül lakatlan volt a terület, majd a XI. század végén egy új népcsoport jelent meg, a besenyők. Tőlük származik a helység neve, mely először írásos formában az 1333-as pápai tizedjegyzékben tűnik fel Bugus alakban. A kun nyelvből ismeretes bögüz szó értelme "torok", ami nagyon találó név a falura, hiszen az majdnem a Bonta-szoros torkában fekszik.
A falu református temploma a környék egyik legszebb középkori emléke. A falu valamikori központjában található, a Nagy-Küküllő bal partán. Nagyon szépek a késő gótikus gyámkövek, amelyek mind különböznek egymástól, a késő gótikus szentély és a csúcsíves ablakok. A hajót festett kazettás deszkamennyezet fedi, amely 1724-ben készült el. A szószék 1748-ban, a déli bejárat festett, faragott ajtaja pedig 1761-ben készült. A templom falfestményei a XIV. században készültek, egy 1865-ös templomjavítás alkalmával fedezték fel őket a mészréteg alatt. Feltárásuk és megmentésük Huszka Józsefnek és Csehély Adolfnak köszönhető.
A falu lakóinak ősidők óta a mezőgazdaság és az állattenyésztés jelentette a fő megélhetési forrást. A kollektivizálás után sokan elhagyták a falut és a két szomszédos város: Székelyudvarhely és Székelykeresztúr felé húzódtak, az ott található gyárakban keresve munkát.
Az állattenyésztés sikereit az önálló tejszövetkezet létrehozása bizonyítja, amely 1928-ban alakult. Nagy mennyiségben dolgozták fel a tejet és vajat, sajtot, tejszínt készítettek belőle. A vajat fából készült tulipán és gyöngyvirág mintás formába préselték. Ezek jelentették a bögözi vaj védjegyét.
A településen tájház is található.
|
|
Vissza
