A Nagy-Somlyó hegy nyugati lábánál fekszik, neve a homályos eredetű Csík és a szláv "szreda" (közép) szó összetételéből származik. Bár a település az Árpád-házi királyok korától fennáll, városi rangra csak Izabella királyné 1558-ban kelt szabadalomlevele emeli.

A település valamikori alakja teljesen elütött a többi székely városétól. Csíkszereda egy szűk területen épült, amit egyik oldalról a hegyoldal, a másik oldalról pedig egy mocsaras terület határolt. Ez volt az oka annak, hogy nem rendelkezett egy központi piactérrel, ami köré a város szerveződhetett volna.
Két beépített utcája volt, melyek egy T betűt formáztak, és sehol nem szélesedtek ki. A T egyik szára a Zsögöd-Csíktaploca útvonal, a másik az Udvarhely felé vezető út volt. Ez utóbbinak mentén a Ceausescu-féle "várostervezés" során a régi házakat lebontották, csak a kis plébániatemplom maradt meg, valamint vele szemben egy nagyobb saroképület és a Fürdő utca elején néhány ház.
A régi városhoz több apró település is tartozott, amelyek a szájhagyomány szerint a hét napjairól voltak elnevezve. Ennek emlékét őrzi a Csütörtök utca.

Csíkszereda gazdasági fejlődését legfőképpen egy sajátságos - a Székelyföldön sehol máshol nem létező - törvény akadályozta: ha egy szeredai háztulajdonos meghalt, és a városon kívül lakó örököse rögtön nem költözött oda, akkor a ház a városra szállt, és minden örökös elvesztette a házat illető jogait. Ilyenkor az épületet egy arra érdemes szeredainak ajándékozták.

1878-ban az újonnan alakult Csík vármegye közigazgatási központja lett, és ezzel megkezdődött újkori fejlődése.