Az 1514-es parasztháború vezérét származása miatt Székely Dózsa Györgynek is nevezték.
Nándorfehérváron szolgált lovaskapitányként, ahol párbajban megölt egy török vitézt, és ezzel a tettével elnyerte a király rokonszenvét. 1514-ben a törökellenes keresztes hadjárat élére nevezték ki. "Merész, délceg férfi volt, szava alkalmas parancsolásra, tekintete bátor és harcias. Ez jó lesz parasztvezérnek."

Ezt követően arra buzdították a népet, hogy álljanak be harcolni a törökök ellen, akik szívesen követték a közülük származó vezért. A gyülekezési helyek létrehozásával azonban a módosabb parasztság lehetőséget kapott a véleménycserére. Ebből kiderült, hogy ezt a réteget az ország minden pontján hasonló gondok foglalkoztatják: korlátozzák a termelését, igyekeznek megcsapolni a jövedelmét, a nemesség különféle kiváltságokat élvez.

"A nagybotú Lőrinc pap prédikációi mindennap hangzottak a keresztes hadak között, de azok nem pogányról beszéltek, hanem a főurak erkölcstelen, romlott életéről, hazaárulásról, s hogy e jármot miért nem rázza le a nép erős nyakáról?
Most rettent meg a főnemesség és a papság a felidézett szellemtől, egyszerre jött nagy ijedelemmel Bakács hírnöke, megtiltva a hirdetett kereszthadat, s parancsolva, hogy tegyék le a felgyülekezett hadak a fegyvert, s oszoljanak ismét haza."

A gyülekező parasztsereg feoszlatására utasító királyi rendeletnek Dózsa azonban nem tett eleget, és a sereg élére állt. Kiáltványt intézett az ország falvainak lakosságához, melyben a hűtlen nemesség "kiirtására" szólította fel őket. Ezzel megkezdődtek a nemesi-paraszti összecsapások.
A seregeknek később sikerült elfoglalniuk Nagylakot, Aradot és Lippát, majd ostrom alá vették Temesvárt. A város bevételére tett kísérlet kudarcba fulladt, a parasztsereg 1514 júliusában vereséget szenvedett, és Dózsa sebesülten fogságba esett. Ezt követően Szapolyai János, erdélyi vajda kivégeztette tisztjeit, őt magát pedig elrettentésképpen, kegyetlen módon - tüzes trónon, fején tüzes koronával - megölette. Sírja ma már ismeretlen.

"A legyőzött, levert parasztság sorsa pedig ezentúl még nyomorúságosabb lett. Rabszolgákká tétettek, uraik földjéhez köttetve, melyről elköltözniük megtiltatott, kizárattak minden hivatalból, még a falusi bíróságból is, s pór eredetű papnak semmi magasabb állást nem lehetett elfoglalni."