Gyergyószárhegy - Lăzarea
Elek apó mesél
Páter Iván
Abban az időben történt az, amit most elmondok, amikor Mihály vajda becsapott Erdélybe s már elfoglalta egész Erdélyt, csak még a székelyek nem adták meg magukat. Nekiindult Mihály vajda a székely földnek nagy seregével, de Gyergyó tájékán várták a székelyek s Szárhegy közelében, a Sármányvölgyben gyűltek össze.
Hanem valaki elárulta a székelyeket s Mihály vajda körülfogta seregével őket. Egyben üzent a szárhegyi zárdába a gvardiánnak, hogy nyissa fel a pincét, a kamrákat s adja elé, ami enni- s innivaló van.
Kevés idő múlva megy Mihály vajda az embereivel a szárhegyi zárdába, de hát a gvardián nincs ott, csak egy öreg barát maradott hátra, a többiek mind elszaladtak a székely vitézekhez, hogy hírül vigyék a nagy veszedelmet. Szörnyű haragra gerjedett Mihály vajda, hanem azért csapra üttette a hordókat s itták a bort, meg a jó székely fenyővizet, amennyi csak beléjük fért. Hát egyszer csak mi történt? Az történt, hogy Mihály vajda is, meg a katonái is laposakat pislantanak: úgy elálmosodtak, hogy alig tudtak a lábukon állani.
- No, te hitvány barát, - kiáltott Mihály vajda - altatót kevertél az italba, most szörnyű halálnak halálával halsz meg.
Még volt annyi ereje a katonáknak, hogy kardot rántottak, s a szegény öreg barátot éppen a zárda feszülete előtt miszlikbe vagdalták. Hanem aztán tovább még sem tudták visszatartani az álmot, eldőltek mind, s úgy aludtak, mint a fekete föld.
Eközben eléjöttek a székelyek, az alvó katonákat lefogták, az ébren maradottakat széjjel verték, felkoncolták, így szabadították meg Gyergyót a nagy veszedelemtől.
Hanem szegény Páter Ivánt, - mert ez volt a neve az öreg barátnak - azt bizony nem támaszthatták fel. Eltemették a zárda előtt s nevét s emlékét nem felejtették el soha.
|
|
Vissza