Főoldal
  Magyar Română Deutsch English   FŐOLDAL  |  INFORMÁCIÓK  |  KINCSKERESŐ   WAP  |  PDA

Régiók, települések

Visszalépés az előző oldalra Vissza

 Erdély 

>

 Történelmi Erdély 

>

 Székelyföld 

>

 Gyergyó 

>

 Gyilkos-tó 

Gyilkos-tó - Lacu Roşu - Morder-See

Gyilkos-tó

Útravaló: a Gyilkos-tó és környéke


A Gyergyói-medencébe minden égtájról be lehet ereszkedni. Nyugatról és keletről a Kárpátok hágóin át, északról és délről a Maros mentén, illetve a csíki medencéből. Leglátványosabb panoráma a nyugatról érkező látogatót fogadja, amint a Bucsinról megérkezik. A szárhegyi kastély, Ditró két tornyos temploma, a kanyargó Maros menti falvak: Remete, Alfalu, Csomafalva, Újfalu, Vasláb a belépő lábai előtt hevernek. Érdekessége ezen falvaknak, hogy mindegyiküknek van kisebb települése, “külvárosa” (Güdüc, Orotva, Csutakfalva, Borzont, Szászfalu, Marosfalva, Heveder), a zord gyergyói telekhez alkalmazkodó székely kétlakiságának bizonyítékai. Az ellenkező oldalon kéklő Gyergyói-havasok rejtik azt, amiről Orbán Balázs írta: "Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben.". Ez a világon is egyedülálló Gyilkos-tó és a Békás-szoros. Borzonton majd Gyergyóalfalun keresztül vezet az országút Gyergyószentmiklós, a medence legnagyobb települése felé. Akár a falvakban, akár a városban is érdemes időzni, a régmúlt idők emlékeinek néhány percet szentelni. A várost elhagyva a Békény mentén haladhatunk tovább és a Pongrácz-tetőt (1255 m) elérve már látszanak a Gyilkos sziklái (1381 m). Amint a jobbra kanyarodó út eléri a települést, a balra pillantó megláthatja azt a pompás panorámát, amit Orbán Balázs említ legelőször és ami már zsánerképnek számít: a Kiscohárd (1344 m) pompás szikláit, impozáns szirtjét. Az út követi a tó partvonalát és összeszűkül az útászok telephelye után. Az először ideérkező mindenképpen ereszkedjen le balra, a lépcsőn, ami a Csónakház felett van, egészen a csónakkikötőig. A Tó közismert és legtöbbször megörökített része ez. A minden szögben dőlt csutakok felett át lehet látni szinte a rövid ág végéig. Az 1837 nyarán, hegycsuszamlás által kialakult tó vízfelülete, a mélyben egykori fenyőerdőt rejt, a kiálló fatörzsek ennek az erdőnek a maradványai. A mészkövet és vasoxidot tartalmazó víz kiválóan konzerválta a faanyagot, azonban az idő és az emberi hanyagság megtette a hatását, hiszen évről-évre kisebbek ezek, a tó látványosságát és egyediségét adó, valamikori büszke erdő csontvázára emlékeztető törzsek.
Maga a tó L alakú, amely hosszában az út mentén van és a rövid ág erre merőleges, fel a Likas (1676) kéklő csúcsának irányában. A vízen ringó csónakok mellett az utazó közönség bohócai fogadnak: a partok mentén és a csutakok mélyedésében rakott fészkek lakói, a turistákhoz szokott tőkésrécék. Látványuk vidító, de a létük szomorú valóság, a tó pusztulásának előjele. A partszélek mocsarasodása kedvező életfeltételeket teremtett számukra. Az eledelt dobáló turisták a kacsák mindennapos programjához tartoznak. Talán a világon egy hely van, ahol a vadkacsa kürtős kalácson hízik: ez a Gyilkos-tó. A csónakázást nem lehet kihagyni, mert ha valahol csend van, az akkor ott van bent, a vízen, fenséges látványosság közepette, ott ahol nagyon nehéz rossz felvételt készíteni. Akárhova fordítjuk a fényképezőgépet, minden irányban van valami lélegzet elállító. Az út fölött a Gyilkos sziklái, amelyről lezúdult a kő és a föld, azon a bizonyos nyári napon. Ha hihetünk a legendáknak, és miért ne higgyünk, akkor ott ahol most a csónakunk lejt a vízen, lent a hínárok és pisztrángok világának a helyén, juhnyáj legelt békésen. A kutyák csaholása és a pásztortilinkó hangja szövődött bele a patak csobogásába. A szirtek tövében pedig a leányrabló számkivetett hajszolta paripáját, átkarolva orozott kincsét, a szépséges ditrói Esztert vagy a szárhegyi Fehér Anikót. A lány fájdalmas kiáltására a mennydörgés felelt, míg mindannyiukat el nem temette a lezúduló törmelék és szikla.

Balra, a tó hosszabb része mögött, a távolban a Veresszakáll nevezetű hegy (1181), kietlen tetején táncol a napfény, a víz tükrét átdöfő törzsek rengetege felett. Jobbra, ha a Kőerkélyen integető turisták alatti part mentén elkalandozik a szemünk, akkor az uszadék fák jelzik a tóból kifolyó Békás-patak szűlőhelyét. A karkinyújtásnyira levő csutakon megtelepedett egy színpompás növény, a másikon egy fenyőcsemete. Íme a Halálban is van Élet. Sások és nádbunkók, vízi zsúrlófű, úszó békaszőlő tarkítja a zöldes vizet. Pedig valamikor veres volt az uralkodó árnyalat. A part fölött látható pirosas-barna árnyalatú kőzetet, triász korú homokból préselte a Teremtő, amikor a óceánok fölött is eljárt az idő és mészkövekkel tarkítva gyűrődtek fel a magasba a mostani bércek. Innen érdemelte ki a nevét a Veres-patak is, amely most is a legnagyobb táplálója a tónak a többi (Juh, Likas, Cohárd és Gyilkos) mellett. A besodródó víz árnyalata megfestette a tavat egészen a kifolyásig. Így keletkezett a más nyelveken ma is használatos Veres-tó elnevezés, amit a legnagyobb székely pásztor legendájától elbűvölt költői szellem átkeresztelt Gyilkos-tónak. A tavat körbekerülő utat igénybe vevő séta (kb. 3,5 km, másfél óra) ezért kapta az Orbán Balázs-túra nevet. A part mentén a Naturland Alapítvány tanösvénye is eligazítást ad, a körbejáró vendégnek. Nyugodt, lassú séta során, a rohanó világ is megáll körülöttünk, elődeink nyugodt életéből maga a Természet ad leckét. Reggel különösen csendes a part és a víz, annyira, hogy tükörképet mutat minden fa, szikla és felhő. Az évszakok rohanásában, a friss tavaszi színeket a mély nyári zöld követi, melyet felvált a fantasztikus és mélabús őszi növényruházat. A tél a csend barátja, amikor a tó 60-70 centiméteres jégpáncélba öltözik. Ilyenkor sétálni lehet a csutakok között, a tó hátán, miközben recseg a hó a lábunk alatt, ám vigyázat a fatörzsek épségére!

És elindulhatunk a szoros felé, tovább az országúton. Az országúttól jobbra, egy szinte elrejtett kis út vezet a Kisbékás völgyén át, egy miniatűr szorosba, majd a háromkúti csángók világába, amely annyira szép és meseszerű, hogy megérdemel egy másik történetet. Annyit azonban érdemes megemlíteni, hogy ugyanezen az úton elindulva lehet eljutni akár a Gyilkos tetői kilátóra (1378 m), majd tovább a Nagyhagymásra (1792 m), akár a Máriakői (1405 m) kilátó felé, Cifra-nyergen (1002 m) keresztül. A Kisbékás túrák is errefelé indulnak vagy ugyanide érnek vissza.

A Kiscohárd a bal oldalon, folytatódik a Tündérkert nevezetű sziklagerincben, mely méltó a nevéhez - Móricz Zsigmondot idézve. Ha a Békás-patak felett vert vashídon átmegy a látogató, akkor elindulhat azon a jelzett úton, amely a közkedvelt Kiscohárdi kilátóhoz vezet. A kényelmesebb vagy sietősebb turista akár autóval is eljuthat az egykori Cohárd villa alá, egy kanyargós, igazi hegy úton. (Ajánlatos az alacsonyabb járatú járművet inkább lent hagyni!) A Cohárd nyeregben válik ketté az út. Jobbra lehet eljutni a már említett kilátóhoz, ahol nagyszerű kilátás van a tóra, balra a Nagycohárdra (1504 m) vezet az ösvény. A Kiscohárd megmászása könnyű túrának számítható, az országúttól kb. 2 óra. Nem kell megijedni a büszke bérc láttán, mert kanyargós turista ösvény vezet a sziklát megkerülve a tetőre. Helyenként lépcsőfokra emlékeztetnek a gyökerek közötti, mészkősziklába és törmelékanyagba taposott járatok, melyet az idelátogatók tapostak ki az elmúlt időkben miközben a fagy, hó, eső és szél csiszolta. A Nagycohárd az már jóval izzasztóbb, és a nyeregnél balra kell térni. Viszont megéri a kilátás, főleg ha tiszta az égbolt, mert akkor a Kárpátok egész vonalát is megcsodálhatjuk. Látcsövet, fényképezőgépet föltétlenül vigyünk! Nyárutón gombát lehet szedegetni az erdő mentén, szamócát, áfonyát (székelyesen kokojzát), feketét és pirosat egyaránt lehet kóstolgatni.

Mielőtt elérnénk a szoros bejáratát, jobb kéz felől, egy kápolnát találunk, mellette egy haranglábbal. Az első világháború alatt elpusztult katolikus fatemplom utódja ez, amelyet sokan újraálmodtak (a Kós Károly által készített terv a második világháború miatt nem valósult meg), és példás összefogás eredményeképpen épült fel. Ha felkapaszkodtunk a lépcsőkön a bejáratig, egyúttal körbe is nézhetünk, majd lépjünk be az épületbe, amely szinte folytatása az őt körülvevő Természetnek. A honfoglalás kori hitvilág, a kereszténység jelképeit, egyházi szimbólumokat és történelmi tárgyi értékeket hordozó freskó borítja körbe-körbe a falat, a szakrális berendezés és a bútorzat pedig az erdélyi fafaragás jellegét viseli. Mint az építészeti elemek, mint a felhasznált színek egyedivé és emlékezetessé teszik eme szent épületet.

A Kiscohárddal átelleneben, a Postafal őrzi a szoros kezdetét, amely az egykor alatta levő postaépületre utalva kapta a nevét. Kezdő hegymászók kedvenc iskolafala, tulajdonképpen a Csíkibükk (1264 m) délkeleti oldala. A szorosban végig követi az út a Békás medrét. Időnként vízesések cseppenve vagy sikítva zúdulnak alá a sziklából, amelyen makacsul kapaszkodik meg egy-egy fenyőfa vagy bokor. Aki először jön ide az bizony meglepődik, de a visszajáró is mindig csodálttal emeli a magasba a tekintetét. A Kupás-patak befolyásánál egy balra vezető úton lehet eljutni a Lapos felé (1435 m), de ugyaninnen több turistaút is indul. A műúton tovább haladva, egy kapuszerű szűkülést elhagyva, a vándor megpillantja az Oltárkövet (1154 m). Egyszerűen nem lehet betelni ezzel a látvánnyal! A magányosan álló sziklaóriás kissé gúla alakú, tetején kereszttel. 1990-ig volt már rajta magyar zászló, amit az emlékezés szerint Keresztes Zoltán nevezetű fiatalember vitt fel 1940-ben, mezítláb és székely harisnyában, majd sztálinista csillag és legutóbb az tizenvalahányadik kongresszusok szimbólumai, míg a gyergyói hegyi mentők nem cserélték le az oda illő kereszttel. Amikor a kérdés elhangzik, hogy tudniillik hogyan lehet oda feljutni, azt is kell tudni, hogy nem is olyan nagy teljesítménynek számít, ha az egyszerűbb, kerülő úton megmásszák, természetesen ez csakis a hozzáértők számára van így. A kereszt aljában évfordulós miséket is tartanak, ilyenkor papot és vállalkozó személyeket is feljuttatnak a hegyi mentőcsapat tagjai. Jobbra, az út felett a Máriakő húzódik. Valamikor a két sziklakolosszus nevet cserélt. Ez onnan is sejthető, hogy a Máriakő tulajdonképpen egy hosszú oltár alakjához hasonlít, ha az út felől nézzük és az Oltárkő, a szoros alsó feléből, valóban hasonlít a kisdedet ölében tartó Madonnához. Több turistaút is indul az Oltárkő körül, a Bardócz-pillér(1147 m), az Őr-torony csúcsa (1011 m) stb., felé.

No, de folytassuk az utunkat tovább. Több, szinte visszatérő kanyar után, az Oltárkő alatti szakaszon elérünk az alagutakhoz. Balra a régi, ferencjóskás sziklába vájt, és mára csak a gyalogosoknak meghagyott régi alagút. Jobbra az új, betonból formált, modern “mű”. Tudni kell, hogy az első világháborúig a régi alagúton túl csak egy lelátó volt a szoros azon részére, amit a Pokol tornácának neveznek. Az utat a "40-es években fejezték be az utász egységek, az addig csak a Békást követő ösvény helyén. A forgalmat valóban segítő új alagút idegenül fest az Oltárkő árnyékában, a természettől elrugaszkodott, betonba öntött, sima képével a fenséges sziklafalak között. Félő, hogy a megnövekedett forgalom is a természet ellen dolgozik. Az alagúton túl, ha lenézünk a Pokol tornácára, akkor nagyon meg kell kapaszkodnia annak akinek mélységiszonya van. Többszörösen visszakanyarodóan kígyózik az út lefelé, és azt is mondják, hogy aki nem tud vezetni, itt bizony megtanul. A bátrabbak gyalog is elindulnak a bokatörő ösvényeken, a nagyvárosi ember valódi kalandként élheti meg a leereszkedést. Balról zúg a Békás, amint véget érnek a kanyarok, jobbra, a kacskaringós út alatt gépkocsik parkolnak. Már itt letámadják a gyanútlan látogatót, főleg ha külföldi kinézete van az illegálisan szedett gyopárt árusító gyerekek. Nesze neked természetvédelem!

Majd kezdődik a zsibvásáros, véget nem érő korondi bódék sora. Mindez idegen a tájtól, a Természet csodálatos alkotásától, de hát a pénz az pénz és a turista sem tud ellenállni a bóvlik fergeteges kavalkádjának. A Pokol tornácától mintegy fél kilométerre jobbra van egy elkezdett híd, ott ahol a Kisbékás duzzasztja fel a Békás vizet. Ma is a magyarok hídja nevet viseli, ugyanis a bécsi döntés után épült és arra volt hivatva, hogy a forgalmat átterelje a Kisbékás-völgyébe, védve ezáltal a szurdokot. Hát, ma is időszerű egy másik, a szurdokot kikerülő út, mert a növekvő gépkocsiforgalom egyértelműen a Szoros vesztét okozza. A magyarok hídjával szemben van egy sziklatömb, amelynek a tetejéről az ötvenes évekből ránk maradt képekről is turisták integetnek. Akkor még bakancsok felett letűrt szárú zokni díszelgett, hát ma már az autóból kiszállt, kényelmes utas lábán márkás sportcipő feszít. Hirtelen lejt az út és elérünk oda, ahol megáll az idő, az emberben az ütő és a lélegzet. A Szoros leglátványosabb része, mert aki feltekint, annak bizony tátva marad a szája. Fent a magasba a sziklák szinte összeérnek. Esős időben, amikor még a mennykövek is csapkodnak, hát kérem fel kell itt kötni a gatyát! Alpinista szemmel is nem akármi a felettünk büszkén húzódó sziklafal, a Teremtő lélegzetelállító alkotása. A rohanó patak zúgása adja meg a zenei aláfestést és mindenki hátraszegezett fejjel méri a szikla magasságát, amely egyenesen szédítő. Ha a tiszta égboltot bárány fodrok tarkítják, akkor nem lehet megállni hogy a feltörő érzést szavakba ne öntse a nézelődő és ezek a szavak valahol a szuperlatívusz környékén mozognak.

Innen már nincs messze a szoros vége, mert ha a továbbkanyargó úton haladunk, olyan hirtelen érnek véget a mészkőfalak mintha a Természet maga vágta volna ketté a tájat. A vitatott megyehatár tájékán kiszélesedik az út, ahol akár kocsival is könnyen lehet visszafordulni. Ha visszanézünk, akkor nem is sejthető az sok szépség, amit a szoros rejt.

Mivel is zárhatná a látogató, ha nem azzal, hogy a Gyilkos-tó és a Békás-szoros látványa mindenkor lenyűgöző és megragadó. Ha pedig nem csak egy röpke órát szánunk arra, hogy a modern idők jegyében átrohanva szemléljük, többnyire a gépkocsi ablakából mindazt, ami több időráfordítást is megérdemelne, akkor időzzünk itt több napot is, és túrabakancsot is vigyünk magunkkal, mert az igazi látnivalók csakis gyalogosan közelíthetők meg. És ez így van jól.

Sokszor, sajnos az emberi tevékenység és hanyagság áldatlan eredménye is látható, mintegy üröm az örömben. Ha azt akarjuk, hogy a mosoly ne fogyjon el az arcunkról a természet csodás alkotásai láttán, akkor a látogató és a felelős ember is szánjon rá több időt, mint amit a napi rohanás megenged, és végre figyeljen oda arra, amit a természetféltők mondanak. Mert ezt a tájat csak bérbe kaptuk az unokáinktól.

Török Zoltán

Képek
Összes kép:
• Galéria
Összes kép:
• Galéria

Fejezetek:
  • Leírás
  • Útravaló: a Gyilkos-tó és környéke
  • Szállások a Gyilkos-tónál és környékén

    Helyben: 1 szálláshely
    30 km-en belül: 1 szálláshely
    50 km-en belül: 7 szálláshely  ( + 6 szálláshely  )
    Események · Élménybeszámolók(3)
    Bedobom a batyuba
     
    Szállások Erdélyben | Erdélyi körutazások busszal, vonattal és hajóval | Régiók, települések | Húsvét Erdélyben | Csíksomlyói búcsú | Szilveszter Erdélyben
    Szállás Székelyföld · Hargita-hegység · Sóvidék · Gyergyó · Udvarhelyszék · Csík · Marosszék · Háromszék · Gyimesek
    Szállás Kalotaszeg · Bihar-hegység · Észak-Erdély, Máramaros · Dél-Erdély · Szászok földje
    Szállás Kolozsvár · Torockó · Szováta · Kalotaszentkirály · Koltó · Csernakeresztúr · Körösfeketetó
    Magunkról | Hirdetés feladása | Kapcsolatfelvétel | Állás | Szerzői jogok | Partnereink
    © Erdélyi Turizmus Bt., 1999-2017. Minden jog fenntartva! A közölt fényképek, grafikák és szövegek felhasználása csak az Erdélyi Turizmus Bt. írásos jóváhagyásával lehetséges.