A Háromszék megnevezés a múltban a történelmi Magyarország egyik vármegyéjét jelentette, ma már csak föld- és néprajzi tájegysége a Székelyföld délkeleti sarkának. A Rétyi-szorulat két részre - Alsó- és Felsőháromszékre - osztja ezt a tájat.

Alsóháromszék már ősidők óta lakott terület, és ma is településekkel sűrűn behálózott vidék. Nyugaton a Baróti-hegység, északon az Olt völgye zárja le, keleten a Bodzafordulói-hegységgel, délen aBarcasággal, és így a Szászfölddel képez mesterséges határt. Központjában helyezkedik el a megyeszékhely, Sepsiszentgyörgy. A tájnak összesen 27 települése van.

Felsőháromszék földrajzilag egybeesik a Kézdivásárhelyi-medencével. Körös-körül hegykoszorúk övezik. Belső részeit a Feketeügy és mellékpatakainak teraszos síksága képezi, melyet Mezőföld néven ismernek a háromszékiek. Történeti szempontból két részre osztható, a mai lakosság tudatában is élő Kézdi- és Orbaiszékre. Előbbinek Kézdivásárhely, utóbbinak Kovászna a közművelődési és vásáros központja.

A vidék bővelkedik természeti látnivalókban (Ojtozi-szoros, Vargyasi-szoros) és borvízforrásokban (Kovászna, Bibarcfalva, Málnásfürdő), de láthatunk itt református és unitárius vártemplomokat (Sepsiszentgyörgy, Illyefalva, Árkos), kastélyokat (Árkos, Miklósvár, Oltszem), ipartörténeti ritkaságokat (Bodvaj, Komandó), és a kulturális "látnivalókról" sem feledkezhetünk meg (Kisbacon, Bereck, Kézdivásárhely).