Az egykoron virágzó fürdőélettel büszkélkedő település az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leghíresebb fürdőhelye volt, még Ferenc József is gyakran ellátogatott ide.
A hatalmas hegyekkel körülvett fürdőtelep a Cserna-folyó vadregényes völgyében, 168 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Több forrást is találhatunk itt, melyek kétfélék: sósak és kénesek.
A régi szállodák és a fürdőépületek a patak két oldalára épültek.

Herkulesfürdőt a rómaiak tették virágzó gyógyfürdővé, és "Ad aquis Herculi sacerdos" (Herkules szent vizeihez) vagy "Thermae Hercului ad Mehadiam" (Herkules mehádiai hévizei) néven emlegették.
105-107 között Traianus római császár parancsára fürdőket építettek, és Herkules tiszteletére szobrot emeltek. A fürdőtelep a népvándorlás idején szinte teljesen elpusztult.
1734-ben gondoltak ismét az elfeledett gyógyfürdő felépítésére, gróf Hamilton osztrák altábornagy indítványára. III. Károly király rendeletére megkezdődött az építkezés, és a római romok alapjára, több más épülettel együtt, felépítették a Herkules-fürdőházat.
1737-ben egy török támadás alkalmával az épületeket újból lerombolták, és ezután csak 1817-ben sikerült a fürdőtelepet ismét helyreállítani. Ekkor vette fel hivatalosan a Herkulesfürdő nevet, az addig viselt Mehádiai fürdők név helyett.
A fürdőhely virágkorát 1852 után élte, ekkor épült fel a gyógycsarnok, a Rezső- és Ferenc József-udvar és a kupolás Szapáry-fürdő. Szintén ebben az időben készültek a fürdőhely díszes villái és nyaralói.
Sajnos mára ezeket a régi, elegáns épületeket többnyire üresen, leromlott állapotban találjuk.

Herkulesfürdő vizei a következő betegségek ellen használhatnak: nőgyógyászati problémák, köszvény, aranyér, higany- és ólommérgezés, idegbetegségek, bénulások, a légzőszervek hurutos bántalmai, rekedtség, bőrbajok, fekélyek, csontbántalmak.