Kalotaszeg eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülő kicsiny háromszögletű földterületet jelenti, melyet a Bánffyhunyad alatt összeömlő Körös és Kalota határolnak.

A régiót tulajdonképpen négy tájegységre lehet osztani, melyek a következők:
Felszeg, az eredeti Kalotaszeg, melynek tengerszint feletti magassága 600-800 méter között változik, ezért igazi havasalji területnek számít. Természetes határát a Meszes-hegység, a Vlegyásza vagy Kalota-havas, a Gyalui-havasok és a Sebes-Körös képezik.
Hajdan ennek a tájegységnek Kalotaszentkirály volt a közigazgatási központja, de később ezt a szerepet átvette a várossá fejlődő Bánffyhunyad.
Települései: Bánffyhunyad, Magyargyerőmonostor, Magyarvalkó, Jákótelke, Kalotadámos, Kalotaszentkirály-Zentelke, Magyarókereke, Nyárszó, Sárvásár, Körösfő.

Alszeg a Sebes-Köröstől északra, az Almás-patak völgyében és ennek mellékvölgyeiben terül el. Tengerszint feletti magassága 300-400 méter, és fokozatosan átmegy a Szilágysági dombvidékbe.
Települései: Ketesd, Magyarbikal, Zsobok, Sztána, Farnas, Kispetri, Nagypetri, Váralmás, Középlak, Bábony.

A Nádasmente vagy "Cifra Kalotaszeg" a Nádas és mellékpatakai völgyeiben elterülő falvakat foglalja magába, ahol a legdíszesebb és legszínesebb a népviselet. Pompás viseletük kissé túlzásba viszi a cifrálkodást, ami főleg a gyöngy zsúfolt használatában mutatkozik meg.
Külön említést érdemelnek a régi építészet díszes kapui, ház-oromzat díszítései. Művészettörténeti szempontból a legjelentősebb a vistai református templom. A román stílusban épült templom egyik értéke a nyugati főkapu. Az egész templom, kis négyszögletű szentélyével, a XIII. század végéről való. A szentélyt, az egyik boltzárókő tanúsága szerint, 1498-ban boltozták újra.
Települései: Egeres, Inaktelke, Nádasdaróc, Bogártelke, Mákófalva, Türe, Magyarvista, Méra, Kajántó, Szucság, Kisbács, Jegenye, Gyerővásárhely.

Egyes dokumentumokban külön tájegységként, máskor a Nádasmente vidékéhez sorolják Kapus vidékét. Ide mindössze két település tartozik: Magyarkiskapus és Magyarkapus.

Az átmeneti vidékhez tartozó falvak a Jára, a Lóna-patak és a Kis-Szamos völgyében helyezkednek el.
Települései: Gyalu, Magyarlóna, Magyarfenes, Tordaszentlászló, Magyarléta, Szászfenes és  Györgyfalva.
Nagy múltú tájegység ez, hiszen Szent László király itt vívta első csatáit a betolakodó kunokkal, besenyőkkel. Emlékét a sok kis apró lapos kavics is őrzi, amit a nép Szent László pénzének nevez. Nevéhez kapcsolódik a Tordai-hasadék legendája is.
Az itteni földek jórészt igen soványak, ezért a vidék népe emberöltők óta "részesmunkát" vállalt távolabbi földbirtokokon. A lakosság nagy része ma is ingázik, Kolozsvár, Gyalu és Torda munkahelyein dolgozik.