A település XV. századi református templomának híres, szép magas fatornyát 1930-ban kőtoronnyal helyettesítették.
A templom bővítését az 1940-es években Kós Károly tervei szerint végezték, és az ő nevéhez fűződik a belső berendezés is.
A mennyezeten a régi templomból felhasználták a gyalui Asztalos János-féle, még 1692-ből való kazettákat, melyek a mester legrégibb ismert művei.
A cinterem kapuja - és még néhány szép faragású kapu a faluból - a ketesdi ezermester, Kis Lőrinc kézügyességét és művészetét dicséri.

"Falun a művészi kedv, a szépérzék kirlégítésében nincs akkora szerepe az anyagi helyzetnek, mint a városban, sőt inkább azt tapasztaljuk, hogy a szegény ember több gondot fordít háza és holmija diszítésére, mint a gazdagabb. Talán mert inkább megbecsüli, inkább dédelgeti azt, ami az övé. Egy-egy vidéknek, mondhatnók, meg van a maga művészi stilusa s mégis akadunk, közben-közben, olyan helységekre, ahol vagy semmi művészet nincsen, vagy pedig merőben eltérő; vannak vidékek, ahol csupa zagyvalék, valóságos zsibvásár a ház és a berendezés; egyes helyeken a legtürelmesebb kegyelettel őrzik a régit, holott a szomszégban a legmodernebb kófic holmit szerették meg."
(Malonyay Dezső: A magyar nép művészete I. kötet)