Hargita megye egyik legnagyobb települése, és így nevezik a patakot is, amelynek völgyében elhelyezkedik. Első írásos adata 1333-ból való.

Középkori temploma 1533-ban épült, melyet a reformáció idején az untiáriusok elfoglaltak. Átalakított formában, késő gótikus részleteket megőrizve ma is áll. A mai római katolikus templom 1910-1911 között épült.

Mivel a mezőgazdaság soha nem tudta eltartani a lakosságot, különböző mesterségek honosodtak meg, melyek közül a fazekasság a legrégibb, de itt maradt fenn a taplókészítés és a szénégetés mestersége is.
Korond főutcája állandó jellegű kirakodóvásár, ahol nemcsak a helyi, hanem a környék mestereinek termékei is várják a vásárlókat.
Kezdetben máz nélküli "veres" fazekakat készítettek, melyek jól bevált főzőedények voltak. A korondi fazekasságot többször is veszély fenyegette. Amikor például divatba jöttek a mázas cserépedények, a korondi fiatalokat elküldték Székelyudvarhelyre, hogy ott megtanulják az új mesterséget. A fazekasság kitűnően eltartja a lakosságot, innen napjainkban sem vándorolnak el az emberek.

A községtől 2 km-re északra, Árcsó-fürdővel átellenben, a műút közelében, 643 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el az ún. Rakodó-hegy, vagy Csiga-hegy. Az itt feltörő sósvizek, meszes lerakódások eredménye a korondi aragonit. Színeződését főleg a különböző alakban előforduló vasvegyületektől, a világossárga színt a berétegződő kéntől nyeri. Díszkőnek is használják.