Magyarvalkótól keltre, a Kapus-patak völgyében fekszik.

A településen, a honfoglaló Kalota nemzetségből származó, Gyerőffy család 1196-ban egy monostort építtetett, mely előbb a cisztercitáké, majd a benedek-rendieké volt. 1330-tól önálló plébánia lett, és így is működött egészen a reformációig, 1564-ig.
Az épület két tatárdúlást is megért, az első 1242-ben, a második 1662-ben történt.
Az 1700-as évek elején III. Károly rendeletét követően a templomot lerombolták. Újjáépítésére 1734-ben került sor, szintén a Kalota nemzetségből származó, Kabos Ferenc jóvoltából.

Kalotaszeg-szerte a legszebbek közé sorolt református templom külső falán található a régió egyetlen napórája, és egy hármas szoborcsoport, mely feltehetően a monostor 1242-ben elpusztított épületéből maradt fenn. Az alkotás Sárkányölő Szent Györgyöt, két oroszlánt és egy vastag hajfonatú, madártestű nőt ábrázol, amint két kígyót szoptat. A mű régiségét az is bizonyítja, hogy a kereszténység felvétele előtt a kígyót szent állatként tisztelték.
A templombelsőt kék írásos és fehér vagdalásos varrottasokba "öltöztette" a falu lakossága, a faragott kőlábazatú szószék Sipos Dávid munkája. Mellvédjén Kabos Ferenc címere látható. Említést érdemelnek még a barnára festett padok és karzatmellvédek festett tulipán- és rózsamotívumai.

A templom cintermében található a falu egykori református lelkészének, Hory Farkasnak (1813-1872) a sírja, akinek leánya, Etelka később "Kalotaszeg nagyasszonya" lett.

A műemléktemplom szomszédságában található parókiát, a Kós Károly örökségét folytatni kívánó Anthony Gall (aki egyébként könyvet is írt a neves építész munkásságáról), ausztráliai építész tervezte.