A település 556 méter tengerszint feletti magasságban, az Olt jobb partján fekszik. A fürdőtelep 486 lakosából 221 katolikus, 216 református, a többi más vallású.

Régi neve Málnási-feredő volt, a XIX. század derekán a hely a málnási Imreh család tulajdonában állt. Kiépítését a Semsey család kezdte meg, miután a tulajdonos, Imreh Honoráta feleségül ment Semsey Tamás tüzérszázadoshoz. Kezdetben csak egy gerendákkal bélelt fürdőmedence volt a telepen, amit tréfásan Semseyné-bugyogójának neveztek el.  
Miután a tulajdonosasszony eladta a birtokot, a fürdő kiaknázására egy részvénytársaság alakult. 1891-ben megkezdték a melegfürdő kiépítését, a medence korszerűsítését, vendéglőt építettek, és csinos foglalásokkal látták el a forrásokat.
Mivel száraz széndioxid feltöréseket is észleltek a környéken, 1899-ben üzembe helyeztek egy szénsavgyárat, melynek utóda a mai napig is működik (ipartörténeti emlék).
1904-től megindult a Mária-forrás vizének palackozása, melyet 1990-ig folyamatosan, ma már csak megrendelésre töltenek. Nevét is megváltoztatták, Kovászna Gyöngye (Perla Covasnei) néven kerül forgalomba, pedig semmi köze nincs Kovásznához.

Gyógyjavallatok
A Mária-forrás vize az epe- és májfunkció-elégtelenségben szenvedők egyik legjobb gyógyvize.

Napjainkra Málnásfürdő már csak önmaga árnyéka: a melegfürdő nem működik, a mofetta és a strandmedence romokban hever, a Fő-forrás összeomlott. A Viktória-forrás elapadt, az Ilona- és a Mioara-források alig csordogálnak. Az egykori díszes villák garázda kezek martalékává váltak.

A település református leányegyházközsége 1952-ben épített imaházat magának. Haranglábára az elnéptelenedett marossolymosi gyülekezet 1857-ben öntött Hőnig-féle harangját szerelték fel. Római katolikus kápolnája 1969-ben épült.

A fürdőtelep központjában turulmadaras emlékmű áll, melyet a helyi RMDSZ készíttetett a magyar honfoglalás 1100. esztendejének emlékére.