Ménesi borvidék
A ménesi borvidék vagy Ménes-Hegyalja az arad-hegyaljai borvidék egyik központja. Ménes az utolsó északi pont, melyen érezhető az adriai éghajlat hatása. A szőlőhegy nemcsak festői, de mély benyomást keltő, méltóságteljes látvány, a lépten nyomon kibukkanó sziklatömbök teszik azzá.
A vidék ma is számbavehető szőlőtermő helységei: Solymosvár, Kladova, Pálosbaracka, Ópálos, Ménes, Gyorok, Aradkövi.
A vidék büszkeségei a vörösborok, ezen belül is a kadarka. Az oszmán terjeszkedés elől menekülő szerbek hozták be, de szinte őshonosnak számít. Sehol másutt magyar borvidéken nem készítettek belőle vörös aszút, csak a ménesin. Ehhez azonban meredek déli lejtő, sűrű tőkeállomány, ménesi karikás metszés, s igen késői szüret az, ami nélkülözhetetlen. Tartalmas, nagy borok készítésére nyílik itt továbbá lehetőség Merlot-ból, Pinot noir-ból, Cabernet franc-ból és Cabernet sauvignon-ból.
Híres pincék a borvidéken: Ménesi pince: 1749-ben építette Grassalkovich I. Antal gróf. Az ő nevéhez fűződik, hogy nagy mennyiségű és jó minőségű ménesi bort szállított külföldre, megalapozva a borvidék hírnevét, illetve ő készített először nagyobb mennyiségű vörös ménesi aszúbort. Érdekességként megemlíthető, hogy a ménesi pincében volt a híres ménesi hordó, 30.000 l űrtartalommal, de miután néhány dongája megsérült, kikerült onnan. Sajnos nem került a gyoroki szőlészeti múzeumba.
Ópálosi pince: a borvidék néhány ma is működő magánpincéjének egyike.
Források: Dr. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája Erdély, 2002, Mezőgazda, Budapest Borbarát magazin
Külön köszönet a segítségért Almási Attilának.
|
|