A település korai templomát a XV-XVI. században gótikus stílusban átépítették. Ebben az időszakban készült a harangtorony is, melynek védelmi rendeltetése volt. Mai formáját a XIX. században kapta. Az épület legrégebbi része a hajó, melynek készítését a XIV. század idejére teszik.
A templom reneszánsz kőszószékét Dónáth György készítette 1710-ben, mesterjegye a lépcsőfeljáró egyik oszlopában található. A pad- és karzatelők "vargyasi típusú" kazettái id. Sütő Béla munkáját dicsérik.
A templomot enyhén rombusz alakú várfal övezi, melynek két vége bástya alakban kiszélesedik, északi oldalán pedig egy kapubástya található. Ez utóbbit az egyházközség 1998-ban restauráltatta.
A falakon lőrések és szuroköntő ablakok, valamint napjainkra rohamosan pusztuló fogsoros pártázat látható.
Egyházi feljegyzések szerint a szentély alatt eddig még feltáratlan kripta rejtőzik, melyet a XVIII. század végéig használtak.
A cinteremben a magyar honfoglalás 1100. évének emlékére elhelyezett kopjafa található.
Vissza