|
Ojtozi-szoros
Történelmünk során az Ojtoz-patak völgye mindig Erdély egyik legfontosabb kapuja volt. Honfoglaló őseink egy része itt jött be az országba, itt törtek be a török és tatár hadak, 1466-ban itt vezetett hadjáratot Mátyás király Moldovába, 1576-ban Báthori István itt vonult ki Lengyelországba királynak. Gróf Széchenyi István pedig ezen a szoroson át tervezte a vasútvonalat Galacra.
A szoros véres harcok színtere volt az 1848/49-es magyar szabadságharc idején és a két világháború alatt is. 1916-ban itt törtek be a román csapatok, 1944 augusztusában pedig itt harcolt a 24-es határvadász zászlóalj és a székely erődszázad a benyomuló román-szovjet csapatok ellen.
Akárcsak Háromszék más átkelőhelyein, itt is évtizedekig rettegésben tartották az utasokat az ojtozi rablók. Munduka, Ityim és Drimba nevét még ma is emlegetik az ojtozi öregek.
A szoros kapujában, a Rakottyás nevű hegyorr nyakában találjuk a Rákóczi-vár maradványait. Még a XX. század elején jól láthatók voltak az oldalfalak és a bástyák, mára már csak néhány egymáson heverő követ találunk. A hagyomány szerint a várat I. Rákóczi György építtette, de már a XVI. században, Bethlen Gábor idején is létezett. 1788-ban foglalták el és rombolták le a törökök.
A Rakottyással átellenben emelkedik a meredek Kis-Kalaszló-tető. Hideg téli napokon itt láthatók a "pipáló szélgödrök". A hasadékokban, résbarlangokban télen felmelegszik a levegő és a hőmérséklet-különbségen alapuló légnyomás miatt, a hegy tetején levő barlangszájakon hófehéren ömlik ki a vízpára: "pipál a hegy". Nyáron fordított a helyzet: a hegy lábánál hűvös levegő áramlik ki. A hegy lábához az Ojtoz-patak második - bal oldali - hídján keresztül, a Bütü-patak völgyén lehet feljutni.
A főút bal oldalán (Moldva felé menet) valamikor egy lerobbantott meredek sziklafalat is látni lehetett. Ez volt a Honvéd-kő, amibe egy fegyveres honvéd domborművét faragták, alatta a következő szöveg állt: "Itt járt 1918 nyarán a 18-as m. k. gyalogezred Sopronból". Az emlékművet már korábban, a sziklát 1961-ben, az út korszerűsítése során felrobbantották. A Sopron fölötti erdőben azonban elkészítették az emlékmű hasonmását, melyen a következő felirat olvasható: "Ez az emlékmű hű mása annak az eredetinek, mely az Ojtozi-szoros sziklafalába vésve hirdette a Soproni 18-as honvédek vitézségét". Ez az alakulat védte - többek közt - páratlan hősiességgel a szorost az első világháború idején.
Az egykori határvidékre jellemző volt a vámház, a katonai ellenőrző pont és a valódi határ földrajzi elkülönülése.
A vámház Ojtoz településen működött (napjainkban fogadó), a katonai ellenőrző pont Ojtoz és Sósmező között állt, míg Erdély történelmi határa Sósmező keleti végénél húzódott.
|
|
Vissza
