Az Erdélyi-medence közepén, a Maros két oldalán, 309-488 méter tengerszint feletti magasságban fekszik.
Az ásatások azt igazolják, hogy a város területe és környéke már az újkőkor óta lakott.
Marosvásárhely elsősorban mezőgazdaságával biztosított jelentős helyet magának, de a céhek, kézművesek és a kereskedők jelenléte fellendítette a gazdasági életet, amihez 1482-ben Mátyás királytól kapott szabadalom is hozzájárult.
Jelentős esemény volt a város történelmében, az 1571-ben a várbeli nagytemplomban, János Zsigmond fejedelem jelenlétében megtartott országgyűlés, amelyen megerősítették a vallásszabadságot.

A XVI-XVII. századfordulón és azt követően a várost sok viszontagság érte, de mindig sikerült talpra állnia, tovább fejlődnie. 1616. április 29-én Bethlen Gábor fejedelem Marosvásárhely név alatt szabad királyi várossá nyilvánította és számtalan előjoggal ruházta fel.
A város sokat szenvedett a török dúlásoktól, majd Lipót császár csapatainak fosztogatásaitól, amit a rossz termés még tovább fokozott.
A lakosság ügyének jobbra fordulását látta a kuruc szabadságharcban, s ezért támogatta is azt, mint ahogyan az 1848-49. évi szabadságharcot is. Itt volt egy ideig Bem főhadiszállása, innen indult Petőfi Sándorral a végzetes fehéregyházi csatába.
Az 1867-es kiegyezés gazdasági és szellemi felemelkedést hozott, így Vásárhelyen is fellendült az ipar és a kereskedelem egyaránt.

Az igazi fejlődésre azonban dr. Bernády György polgármester idejében, 1902-től került sor. Az ő irányításával újratérképezték a várost, telkeket parcelláztak fel. Rendezték a vár környékét, gondozott parkokat hoztak létre, csatornáztak, aszfaltoztak. A város meglévő és leendő utcáit virágokkal, fákkal ültették be, ettől az időtől emlegetik "virágok városa"-ként Marosvásárhelyt. Ezt a fejlődést fagyasztotta be az I. világháború.

A háború végén kimondták Erdély egyesülését Romániával (1920.jún.4.), ami új korszakot nyitott a város történetében. Ekkor távolították el a főtérről Kossuth Lajos, Bem József szobrát, Petőfi emlékoszlopát és helyükre a Capitoliumi farkas, Avram Iancu és az Ismeretlen katona szobrát állították fel, melyek a neobizánci stílusban felépített templomokkal és középületekkel a Főtér magyar jellegét hivatottak ellensúlyozni.
A város fejlődése a II. világháború után felgyorsult, több új lakónegyed és ipari létesítmény épült.

Online térkép