Parajd - Praid
A só igazi hazájában vagyunk, amelynek Parajd a központja, ahol minden a só körül forog.
A sóbányászat a római időkig nyúlik vissza, már akkor bányák működtek itt és Szovátán egyaránt.
A székelyek 1562-ig szabadon használhatták a sót, majd a segesvári országgyűlés kimondta a só kitermelésének és árusításának állami monopóliummá tételét. Ezért nem fogadták kitörő örömmel János Zsigmondot 1568-ban, parajdi látogatásakor.
A harang alakú bányák 1780-ban nyíltak meg, ahová még falajtorján lehetett lejutni. Később, mikor a bányát már annyira mélyítették, bivalybőr málhában ereszkedtek le, és a sót is ezzel hozták a felszínre. A bivalybőr az egyetlen olyan állatbőr, amely ellenáll a só bomlasztó hatásának. Az 1800-as évek végén már lóvontatású felvonó működött.
A falu határában emelkedik az 576 m magas kősó-szikla, amit Sóháta vagy Sóshegy néven emlegetnek. Gerince többnyire szaggatott, vízmosta árkokkal, üregekkel barázdált. A sósziklák aljából vékony, sós vizű erek fakadnak.
A faluban található az Áprily-ház is, ahol Áprily Lajos a gyermekkorát töltötte, és ahová idős korában nyaranta újra visszatért.
Parajdon épült fel a XIX. századi ipar egyik büszkesége, a gyufagyár, amely, miután letarolták a környékbeli lucfenyőket, megszűnt.
A faluból kirándulás is szervezhető a Vár-hegyre (951 m), Rapsóné várához, vagy a Siklodkőre. Mindkét helyen felfedezhetők az itt épült várak maradványai, amelyek az erdélyi várrendszerhez tartoztak.
|
|
Vissza
