Szilágy megye második legjelentősebb városa, lakosainak egyharmada magyar anyanyelvű. A település határában két, az V. századból való aranyleletet találtak, melyek közül az egyik a budapesti Nemzeti Múzeumban látható.
Somlyón az első házak a Magura alján levő teraszokon épülhettek, onnan terebélyesedett a helység a Kraszna-folyó felé. Fő természeti kincsét a kitűnő szőlőt termő Magura napsütötte oldalai jelentették.
A település fejlődése 1890-től kezdődött. Ekkor épült meg a vidéken a vasút, és ebben az évben avatták fel a somlyói állomást is. A Szilágyság azonban ezután is elmaradt a látványosan fejlődő tájegységek mögött, amihez a természeti kincsek hiánya is nagyban hozzájárult. Így Somlyó inkább a kisiparosok, kiskereskedők városa maradt ezután is.

A város középkori történelme szorosan összefonódik a Báthoryak életével. Ennek bizonyítékai a Várhegyen található várrom és a település központjában álló, romos állapotú várkastély. Az uradalom és a vár 1351-ben került a Báthoryak tulajdonába, akik egészen a XVII. század közepéig birtokolták, időközben Somlyót téve uradalmi központtá.
A Magurán található erődítményt először 1351-ben említették, Castrum Somlyo prope fluvium Krazna néven, mint egy tojásdad alaprajzú, kőből épített és szárazárokkal védett várat. Neve a későbbiek folyamán még több oklevélben is szerepelt. Pusztulásának időpontját nem lehet tudni.
A várkastély elkészülte előtt, a XV. században már létezett egy udvarház a településen, de helyette a XVI. században felépítették a romjaiban ma is látható épületet.
A várkastély fontos politikai és közigazgatási szerepet játszott, mint Erdély vezető családjainak gyülekező helye. Az épület a történelem folyamán sokszor volt elhanyagolt állapotban, de első igazi pusztulására 1660-ban került sor, mikor a törökök az uradalomhoz tartozó épületekkel együtt lerombolták. Később, a kuruc-labanc csatározások alatt Rabutin seregei pusztították. Az utolsó évtizedekben a város börtöne volt, majd a híres somlyói borok pincéjéül szolgált.
Napjainkra a várból a háromszintes kapuépület, a félköríves nyílású reneszánsz főkapu (rajta, a kiemelt zárókövön még felismerhetőek a Báthory-címer sárkányfogai) és két sarokbástya látható.
Az épület  megmentésére a helybéliek létrehozták a Báthory István Alapítványt.

A város református templomának nagyon szép fakazettás mennyezete van, melyet 1737-ben készítettek.

A római katolikus templomot Báthory István, erdélyi fejedelem és lengyel király apja építtette 1532-ben. A templom falán Báthory emléktábláját láthatjuk.