A település Tövishát központja, története szorosan összefonódott a város fölötti magaslaton épült Cseh várával, melyet 1319-ben említettek először az oklevelek.
A város neve két részből tevődik össze: a cseh utónév az itt megtelepedett cseh vagy morva telepesekre utal, a Szilágy előtag a Szilágy-patak mellékét jelöli, amely a település nyugati szélén folyik.
Szilágycseh főbb birtokos családjai a XV. század folyamán a kusalyi Jakcsok és a bélteki Drágffyak voltak, mely utóbbiaknak később sikerült megszerezniük a teljes uradalmat.

A város műemléktemploma 1519-ben épült, mint kápolna. Építtetői a Drágffyak és a Jakcsok voltak, címereik megtalálhatók a templomban: a Drágffy családé hold és nyíl, a két oldalán egy-egy hatágú csillaggal, a Jakcsoké pedig egy koronából kinövő mancspár.
A templom nyugati homlokzatán az 1614-ben épített torony emelkedik, melynek barokkos bádogsisakja 1869-ből való, addig fiatornyos sisak fedte. 

Szilágycseh római katolikus temploma 1865-ben épült.

A város román lakosságát a XVIII. század első felében említették először. Napjainkban is látható templomuk 1935-1940 között épült a főtér nyugati oldalán. Az épületet 1948-tól, a görög katolikus vallás betiltása óta, az ortodox felekezet használja.
A második világháborúig a településen jelentős zsidó közösség is élt, akik díszes templomot építettek maguknak, melyet az 1960-as évek elején lebontottak.

A településen 2004-ben már harmadszor rendezik meg a Zsibai Tábor elnevezésű rendezvénysorozatot, ahol többek között szilágysági és kalotaszegi néptáncokat tanulhatnak az érdeklődők.