Főoldal
  Magyar Română Deutsch English   FŐOLDAL  |  INFORMÁCIÓK  |  KINCSKERESŐ   WAP  |  PDA

Nagybánya - élménybeszámolók

Visszalépés az előző oldalra Vissza

Máramarossziget, Nagybánya és vidéke, általam látva, 2005 nyarán (toth21)

Máramarossziget, nagybánya és vidéke, általam látva, 2005 nyarán

Máramaros, Nagybánya és környékük, általam látva, 2005 nyarán.
A gyermekkori fantázia vezetett Máramaros vidékére. Én – de talán ki nem – sokszor álmodoztam a mese-távoli havas bércekről, ha a Máramaros szót hallottam. Nem tudom, lehet, hogy nagyapám volt, aki először említette ezt a szót, valamilyen összefüggésben. Most eljutottam erre a vidékre, és … nekem csodálatos volt.
Természetesen családommal utaztam, de nem kívánom a többes számot használni, mert királyi többesnek tűnhet, zavaró lehet. Az árakat – 2005. július-augusztus az utazás időpontja – új leiben, azaz nehéz leiben, RON adom meg.
A múzeumokról nem beszélek, mert azokról köteteket írtak, nálamnál szakértőbb személyek, inkább a saját benyomásaimat írom, a városról, az általam járt vidékről, az át- és megélt élményekről.
Miután kiszörnyülködtem magam Certeze (Avasújfalu) borzalmas építészeti zűrzavarán, eszement épületein, ijesztő túlzsúfoltságán, a Huta hágón átérve leereszkedtem a Tisza völgyébe. Az e vidéken járt erdők meglepően tiszták, gondozottak voltak – legalább is, amennyi az útról látható belőlük – úgy tűnik, van gazdájuk. Komolyan mondom, néhol parkerdő szerűen kellemes látványt nyújtottak. Sapanta (Szaplonca) faluig szép csendesen csorogtunk, élveztük a tájat. Az út sem volt rossz, lehetett nézelődni. Szaploncán megtekintettük a messze földön (méltán) híres tréfás temetőt. Azon kevés – általam látott - ortodox temetők egyike, ami szépen gondozott, karbantartott. A belépő, román viszonylatban, kissé húzós – 4 RON – de szép látvány, izgalmas kuriózum, megéri megtekinteni. Máramarossziget városa átalakítás alatt. A központban, az egyirányú belső szakaszon, szinte mindenhol építenek, renoválnak, tataroznak. Amit maguk mögött hagynak, az szép, hangulatos várost enged sejteni. A városon az átjutás egyszerű, csak előre. A 18-as út kivezetése jó, könnyű az eligazodás. Deszéig (Desesti) az autózás kellemes élmény, előtted, délre a Gutin hegység, amin át fogsz kelni. Deszében, egy kanyarban, a kocsma kerti székei mellett, azokra ügyelve kell jobbra elkanyarodni a világörökség részeként számon tartott fatemplomhoz. (Én táblát nem láttam! A világörökség részeként számos tartott épületeket a jelvénnyel ellátott, barna színű táblákkal jelölik. Elég nehéz őket felfedezni.) Az út kitűnő betonút, az árok, a padka is betonozva, de egyszer csak megszakad. Ott megállni, de nagyon megállni, megfordulni, ott van a temető bejárata, ott a templom. A temetőben felsétálva, ha szerencséd van, a gondnok(?) – aki a temetői, templom melletti házban lakik – otthon van és szívesen nyitja ki a templomot. Magyarul nem beszél, ismertető, képeslap, stb. nincs, de majd egyszer lesz (?) ilyen is. Most csak szép. (Természetesen némi adományt illik letenni az egyébként szem elé helyezett tálba, személyenként 1-2 RON.) Én, mint építész, természetesen nem csak a templomot, hanem a több száz éve élt mesterek remekét is megcsodáltam. Megérte eljönni eddig. Deszét elhagyva következik a Gutin. Nagybánya felé az út jó, néhol kitűnő. Az erdő hangulatos, a táj gyönyörű. A vezetésre természetesen koncentrálni kell, bár a hegymenet kevésbé veszélyes, viszont sok a lassú jármű. A tető, romániai szokás szerint épületek, panzió, vendéglő, stb., meg elhagyott ipari(?) épületek is. Mi a ménkűt csinálhattak a hegytetőn, rejtély. Ma már csak a ház éktelenkedik. Lefelé az út szintén jó minőségű és jól épített, de a szerpentin jelleg erősebb, mint az északi oldalon. Az út kiegyenesedvén, Felsőbánya (Baia Sprie) majd Nagybánya (Baia Mare) következik. Gyakorlatilag folyamatosan lakott területen autózik az utazó, a szokásos, „belterületen sokkal rosszabb” útminőségen. Nagybányára érve figyelni, a Centrum irány zsákutca, jobbra, Kolozsvár felé kell fordulni, át a hídon, elautózva az első lámpáig a Zazar partján. Ott balra fordulva a régi központba jutunk. A tér és a kapcsolódó utcák nagy része már szépen rendbe téve. Hangulatos, 1900-as évek elejét idéző miliő, kár a micssütők füstjéért. Természetesen még néhány épület ebadta állapotú, de a szándékot látva, szépül, alakul a város. A színházzal szemben a templomtorony környezete rendezett, a katolikus templomot viszont tatarozzák. Némi útépítésen átbukdácsolva jutunk az új városközpontba. Néhány lerobbant „nagyonszocialistarusnya” palota kivételével nem rossz az a rész sem. Többszöri nekifutásra megszokja az ember, talál benne elviselhetőt. Azt is meg merném jegyezni, hogy amolyan emberléptékű. Az üzletek, a bankok az általunk megszokottak szerint nyújtják szolgáltatásaikat. Kissé túlteng a pénzváltók száma, de ennek ellenére fillérre (pardon banira) azonos kurzuson váltanak. Koltó felé a kijárat nem problémás, a Mc Donald’s-nál balra, lámpával, onnan egyenesen. Vigyázz, vasút. Koltó, Szuzi panzió. Ez nem akar reklám lenni, de 4 éjszakát töltöttem ott, igazán pihentető volt. Hazudnék, ha rosszat írnék róluk. Tündéri háziak, nem tolakodók, profik, de kedvesek. A faluban a Teleky kastély, a parkjában Szendrey Júlia és Petőfi szobra. A szórakozás, a kocsma teraszán egy-egy sör. Ha figyelsz, nem érdektelen az ücsörgés.
Első körben, a kellemesen töltött éjszaka után, reggelit követően autóba ültünk és irány Dióshalom (Surdesti). Felsőbányán át, egy gyakorlatilag végig beépített útszakaszon haladva, találjuk meg a templomot jelző táblát, ami a Capalnik Manastur (Kápolnokmonostor) felé vezető úton érhető el. A templomhoz levezető út szépen aszfaltozott, bátran le lehet menni. A temető kapu előtt parkoló, kristályokat árulnak. A gondnok a bejáratnál lakik a lakóépületben. Szolgálatkészen érkezik, nyitja a templomot. A templom nem véletlenül a világörökség részeként nyilvántartott épület. Nem csak monumentális, hanem gondozott, szépen karbantartott. Ismertető, képeslapok vásárolhatók. Figyelem, ezeken a helyeken ingyen lehet fényképezni! Plopis (Nyárfás) templomát nem találtuk meg, sajnos, már későn vettük észre.
Magyarláposon (Targu Lapus) folytattuk a kirándulást Rogozba. Az ottani templomot csak szem után lehet megtalálni, tábla, az egy darab sem. Az új, (egyen)templom melletti temető bejáratán áthaladva először egy régi, lerobbant, lezárt részben romos templomot talál a kiránduló. Tovább haladva, a sírok között, a kitaposott ösvényen, egy jobb állapotban lévő templomot találtam. A templom zárva, körülnézve sehol, aki nyithatná. Oldalán egy üveglap, mögötte román nyelvű ismertető. Ebből kibogozva, valószínű, az épület 1834-ben épülhetett, de az 1360-as évektől templomos hely lehet a település. A templom mellett – az északi oldalon, az eresz alatt, - egy db fából faragott padok és asztal található. A monumentalitása okán érdemes rácsodálkozni. Sajnos a templom csak körbejárható.
Kocsmai (!) információkra hagyatkozva továbbmentem Lapus (Oláhlápos), Strambu Baiut (Kohóvölgy) irányába, azzal a céllal, hogy a Kapnic hágón át érkezzem vissza Felsőbányára. A térképek ellenjavallták az utat, de a sör mellől határozott biztatás érkezett. Jelentem, a sörnek volt igaza! Oláhláposon ebédeltünk, a központban, a híd utáni vendéglőben. A kaja megehető volt. A kiránduló ne legyen finnyás. A Kapnikon át vezető út valami csoda. 1080 m-re felkapaszkodva szép fenyvesek, kellemes patakvölgy, ápolt rétek. Igazi alpesi hangulat, csend, nyugalom. Érezhetően pihen az agy. Kapnikbánya (Cavnic) felső végében elágazás, tábla Aknasugatag (Ocna Sugatag) irányt mutatja. Gyors döntés, térkép szerint földút (se), megyünk, legfeljebb visszafordulunk, de az út itt aszfalt, a forgalom nagy, előttünk kapaszkodik a busz (jelzem azok sok helyre elmennek, ahova személykocsival talán nem kellene!), menjünk. Nem bántuk meg! Gyönyörűen épített út. Kitűnő aszfalt burkolattal, szépen vezetett szerpentinnel. Kapnikbánya felett épül egy sípálya, felvonóval, vendéglővel, ahogy azt illik.
Budesti (Budfalva) temploma is csak szemre lelhető fel. Keresd a tornyot, utána keresd a temetőt. A faluban, lent, az iskolával szemben van a temetőkert bejárata. Széles lépcső felkapaszkodva érsz a templomhoz. Mellette kis pavilonok, gondolom a szabadtéri istentiszteletek okán. Amennyiben egy temető lehet ilyen, igazán hangulatos. Kár, hogy zárva. Rajta az ismertető tábla, a többi fatemplom helyét is jelezve, de bemenni sem mi, sem a két holland(?) hölgy, sem a másik magyar család sem tudott. Még tanulni kell ezt, például Sajómezőiektől, de erről majd később.
Nagybányán át Koltóra visszatérve szerencsésen zárult a nap. A falubeliek szenvedtek a hőségtől, de szorgalmasan végezték a július végi aratási, szénacsinálási munkát, miközben egy halottat sirattak a közeli házak egyikében. Ismeretlenül is tisztelet Neki. Ami az érdekes, számunkra, városiak számára, hogy minderre az ezer dologra jut idő. Hajnali 5-kor, szénával megrakva jön be a mezőről, egész nap dolgozik, este elmegy a siratóba, ellátja a házat, családot, gazdaságot, átöltözik a temetésre, nem panaszkodik, él és örül a sok-sok pici sikernek. Kár, hogy belterjessé válik a közösség.
Következő nap, nagy levegő, át a Gutinon, irány Barsana (Barcánfalva). Az út jó, az időjárás ideális, a középhegyi jellegű táj pihentető nyugalmat áraszt. Valeniben (Mikolapatak), a falu közepe táján, egy szépen gondozott porta előtt, egy mesekönyvbe illő kapuzat. A famunka egyszerűen lenyűgöző, a mester szakmája művésze volt, az biztos. Barcánfalvára érve, megint csak a szemet követve, balra, a templom felé. A templom egy kis mellékutcából közelíthető meg. A táblán kiírva, 150 m. Szerintünk az felfelé értendő. A felhagyott temetőben lévő templom egy magánház udvarából érhető el. Ha otthon van a gazda, szívesen beenged. Némi trágyaszag közepette, a vadszilvafákkal sűrűn benőtt temetőkertben felkapaszkodva érünk a templomhoz, ami zárva, sőt, elhanyagolva. Az ablakon betekintve is látható, meg kívülről is felfedezhető, hogy régóta alá van dúcolva, ki van ürítve, nincs használva. A panoráma lenyűgöző, végig az Iza völgyén. Sajnos a templom nem lesz hosszú életű. Szép remeke a máramarosi faművészetnek, kár érte. A falu keleti végén kolostor, nagy forgalommal, monumentális, jelentős szakrális építményekkel. Iza völgyében továbbhaladva, egy elágazóban vásárhely. A semmi közepén vasbeton asztalok, sütik a micset, harsog a rok-nép-cigány műfolklór zene, vásárlók, eladók tömege. Minden kapható, falu a környéken sem, csak pár ház a híd körül, a Glod (Glód)-i elágazóban.
Falufüzér, Rozavlea (Rozália), elágazás, jobbra letérve, kellemes úton Poienile Izei (Sajómező) faluba érünk. Már a fő úton jelölve van a templom, a faluban bal kitérő, át a hídon, az út végén parkoló. A belső mellék út és a híd katasztrofális, de el lehet rajta araszolni. A templomban két kislány, együtt sem nagyon többek 20 évnél, mint idegenvezetők. Belépődíjat szednek, belépőjegyet is adnak 1 RON –ért. Sajnos, csak románul beszélnek, de profi módon ismertetik az elsősorban vallásos jellegű látnivalókat, a szentek történeteit. Valami ünnepség lehetett, mert meglepve – és természetesen azonnal lefényképezve – fedeztünk fel gyerekeket népviseletbe öltözve. Jól láthatóan ez csak nekünk volt kuriózum, ők természetes módon viselték, mint ahogy a felnőttek is a koruknak megfelelő ünneplőjüket. Ugyanebben a faluban guzsajos nénit is láttunk. Igazi élmény volt.
Kifelé jövet, a temetőkertből, kellemes panoráma nyílik a szomszéd völgyre, Botiza (Batiz) templomára.
Bogdan Voda (Izakonyha) elején az elágazó, tábla jelzi, Ieud (Jód) felé az utat, ami kitűnő. A faluban a templom, a szokásos temetői környezetben, de zárva. A mellette lévő, új, egyentemplom szintén. Láthatóan még turista csoportnak sem nyitották ki, a busz is dolgavégezetlenül távozott. Ez, még, sajnos, Románia.
Csalódott séta után irány a 17C út. A máramarosi vasút lenyűgöző építményeit meglátva, már közel az elágazás, éhesek is vagyunk, Sace (Izaszacsal) biztosan nyújt vigaszt. Óriási tévedés volt ez részünkről. Ennyire nemtörődöm személyzettel, ilyen koszos, lepukkadt étteremmel még nem találkoztam, pedig az elmúlt évtizedekben sok-sok kocsmát megjártam már Romániában. Ja, és itt be is csaptak!
A 17C útra kanyarodva azt reméltük, hogy egy nagy körben visszatérve Nagybányára, egy kellemes kirándulással fejezzük be a napot. Micsoda tévedés volt! Az út botrányosan rossz! Láthatóan, évekkel ezelőtt tönkrement, azóta csak romlott. Néhol javítás nyomai láthatók, de a siralmas állapoton alig változtat valamicskét. A Setref (Szacsali) hágó környezete ijesztő. A táj amúgy lenyűgöző, kellemes, látványos. A Salauta (Szálva) folyó völgyén végighaladva, a vasutat kerülgetve, tényleg szép vidéken autózhat a vándor. Ami lényeges, ezen a vonalon Telciu (Telcs) előttig nincs benzinkút! Gondot jelenthet. Naszódot elérve az út, a környezet a szokványosnak tekinthető folyóvölgyi vidékre jellemző, semmi különleges. A 17 és 1C utak, a rajtuk lévő nagy forgalom okán is, nem a nézelődő utak kategória, bár az 1C úton néhol érdemes lassítani, esetleg megállni és elmerülni a táj nyújtotta élvezetben.
Satulung (Kővárhosszúfalu) volt a cél, ahol át kívántunk autózni Koltóra. Meg is tettük. Többször nem! Földút, tanulságos kicsi falvakkal, falusi élettel, készségesen segítő emberekkel, hiszen ezeket az utakat csak ilyen lököttek használják, mint mi Magyarok. A helyieknek nem kell tábla, ők ismerik a járást.
Következő nap pihenő. Csatangolás Nagybányán, a teljesség igénye nélküli nézelődés, majd irány a hegy, Izvoare (Forrásliget). Az út kiváló, a terület a Nagybányaiak kiránduló helye.
A Románok jellemző tevékenysége, különösen a hétvégeken, a piknik a természetben. A Magyar ÁNTSZ biztosan vonyítana, ha látná, de őket nem érdekli. Folyó (patak) legyen, legyen partja, esetleg erdőben, vagy fennsíkon, vagy bárhol, és ők ott letelepszenek. Micssütő, pléd, némi ülőalkalmatosság, zene üvöltve, pancssikálás a vízben, ha kell némi gátat is építve neki, napfürdőzés, akár hiányos öltözékben is.
Az úton, a város felett a Firiza tó. Egészen elképesztő, a parton már az erdő, a meredélyen lebukdácsolva, kicsi padkán a pihenőhelyek és fürödnek a láthatóan mély és gyorsan mélyülő vízü tóban. Továbbhaladva kicsi falu, majd a patak mentén az aszfalt út, fel a hegybe. Később földúttá válik, de nem szabad feladni, megéri felmenni a fennsíkra. Ott fent Motelok, étterem (magyarul is beszéli az étlapot az egyik pincér!) Természetvédelmi terület, mocsár, védett növényekkel és állatokkal. Templomocska, sípálya. Minden ami lehetővé teszi a pihenést, a kikapcsolódást. Még busz is jár fel. A 18-as útról is megközelíthető, ki van táblázva, de nem ismerem az utat. A város felöl a feljutás jó, az út hangulatos, a vidék pihentető.
Reggel. Elköszönve a háziaktól, irány a Tisza völgye, irány észak Moldva.
Folyt. köv.


Az eddigi összes élménybeszámoló
 
Szállások Erdélyben | Erdélyi körutazások busszal, vonattal és hajóval | Régiók, települések | Húsvét Erdélyben | Csíksomlyói búcsú | Szilveszter Erdélyben
Szállás Székelyföld · Hargita-hegység · Sóvidék · Gyergyó · Udvarhelyszék · Csík · Marosszék · Háromszék · Gyimesek
Szállás Kalotaszeg · Bihar-hegység · Észak-Erdély, Máramaros · Dél-Erdély · Szászok földje
Szállás Kolozsvár · Torockó · Szováta · Kalotaszentkirály · Koltó · Csernakeresztúr · Körösfeketetó
Magunkról | Hirdetés feladása | Kapcsolatfelvétel | Állás | Szerzői jogok | Partnereink
© Erdélyi Turizmus Bt., 1999-2017. Minden jog fenntartva! A közölt fényképek, grafikák és szövegek felhasználása csak az Erdélyi Turizmus Bt. írásos jóváhagyásával lehetséges.