Az Erdélyi-Szigethegység központi magja, szomszédai: északon a Réz hegység és a Meszes, keleten a Gyalui-havasok, délen az Erdélyi-Érchegység és a Zarándi-hegyek, nyugaton pedig a Béli-hegység és a Király-erdő.
A Bihar-hegység fő gerince a hegység legmagasabb csúcsától, az 1849 m-es Nagy-Bihartól a második legmagasabb csúcsig, az 1836 m-es Vlegyászáig tart, mely maga is önálló masszívum.
Fő vonzerejét nem a hatalmas hegycsúcsok, hanem a szirtekben, zuhogó vízesésekben, vízelnyelő barlangokban, elszórt hegyi tanyákban gazdag vidéke jelenti. Sehol máshol nem található ennyi lenyűgöző karsztjelenség mindössze néhány kilométerre egymástól, mint itt, a Czárán Gyula által feltárt, de még mindig nem eléggé ismert turistaparadicsomban.
A hegység Erdély egyik legcsapadékosabb tájegysége, az évi csapadékmennyiség eléri és néha meg is haladja az 1400 mm-t, ami az átlagos 800 mm-hez képest igen magasnak számít. Ezt a jelenséget a nyugatról jövő áramlatoknak a hegyekkel való első találkozásával lehet magyarázni. A csapadékos napok száma átlagosan 150, amiből a havazásoké 60 és 30 nap között változik.
Az éghajlat a területen hegyvidéki, de magasságához képest hidegebb a klímája, az évi átlaghőmérséklet 2 fok. Januárban az átlag -9 és -5 fok között van, júliusban pedig 8 és 16 fok között változik. A trópusi napok (30 fok feletti maximummal) itt ismeretlenek, és a hőmérséklet a 25 fokot is csak az év néhány napján éri el, jobbára az 1500 méter alatti területeken. A hegységben az első fagyok október 1. előtt, az utolsók május 1. után következnek be. A tavasz későn köszönt be, de az ősz aránylag sokáig tart, ami annak tudható be, hogy mind a felmelegedés, mind a lehűlés alulról felfelé indul el.
A napsugárzás tartama 1500 és 1750 óra évente, míg a borult napok átlaga: 6/10-7/10 arányt képez az összes napokhoz viszonyítva.
A zárt medencék jellegzetessége közt említjük meg a gyakori éjszakai ködöt.
A Bihar-hegység kiterjedt, de rohamosan fogyó erdeiben a lucfenyő az uralkodó. A hegység mély szurdokvölgyeiben megfigyelhető, hogy az alul mindig árnyékosabb és emiatt hűvösebb részeken fenyők élnek, míg feljebb, ahol több a napfény és ezáltal melegebb van, lombhullató fákat találunk.
A hegység állatvilága nem túl gazdag. Előfordul itt medve, szarvas és farkas is, de gyakoribb a vaddisznó és az őz.
A hegység legismertebb tájegysége Pádis vidéke, ahol olyan természeti ritkaságokkal találkozhatunk mint a Csodavár, az Elveszett világ vagy a Szamosbazár. Ezeken kívül, a hegység más részein - pl. a Boga-völgy környékén - is rengeteg látnivalót találunk.
Vissza
