Főoldal
  Magyar Română Deutsch English   FŐOLDAL  |  INFORMÁCIÓK  |  KINCSKERESŐ   WAP  |  PDA

Régiók, települések

Visszalépés az előző oldalra Vissza

 Erdély 

>

 Történelmi Erdély 

>

 Királyföld (Szászok földje) 

>

 Kőhalom 

Kőhalom - Rupea - Reps

Elek apó mesél


A vörös királybíró

A világhíres Hunyadi János idejében történt, amit most elmondok néktek. Abban az időben annyi volt a török Erdélyországban, mintha a földből nőtt volna ki. Pedig a dicső Hunyadi János az ő vitézeivel ugyancsak pusztította őket éjjel-nappal, de hiába, hogyha egyet levágtak, száz termett a helyébe.
A többi közt körülfogták a törökök Kőhalom várát is. Beüzent a basa a kőhalmi királybírónak, hogy, ha egy egész vágás szekér aranyat nem fizetnek, kő kövön nem marad s még a csecsszopó gyermeknek sem kegyelmez meg. De volt szörnyű nagy ijedség! Csak két ember nem ijedt meg: a királybíró, akit a vörös hajáért vörös királybírónak hívtak s az ő keze-lába: egy Menenges nevű ember, aki messze földön híres volt az ördöngösségéről. Csudálatos dolgokat művelt ez a Menenges. Ha jó kedve kerekedett, tüzet fújt a szájából. Ha vendégségbe hívták, fogta magát s a vizet borrá változtatta; amikor meg látta, hogy a vendégeknek erősen virágos kedve kerekedett, vízzé változtatta a bort.
Hát amint mondám, nagy volt az ijedség, amikor a basa beüzent Kőhalomba, az egész vágás szekér aranyért. Elészedte, kinek mi aranya volt, a ládafiából, de az egész Kőhalomban nem gyűlt össze több egy félvágás szekérre valónál. Na, most mi lesz? A török basa bizonyosan nem tréfál. De a vörös királybíró nem ijedt meg. Kiment az ő hű keze-lábával a várból, ment egyenesen a basához s azt mondta:
- Sok aranyat kívánsz, vitéz basa. Csak a felét tudjuk megadni. De ha türelemmel leszel, három hónap múlva a másik felét is becsületesen megadjuk.
- Jól van, - mondá a basa - de addig velem jössz Törökországba. Ha megkapom a másik félvágás szekér aranyat is, visszaeresztelek.
A vörös királybíró kihozatta a félvágás szekér aranyat, elbúcsúzott feleségétől, gyermekeitől, el a város népétől s indult nagy Törökországba, három hónapig tartó nehéz fogságra.
Legutoljára az ezermester Menengestől búcsúzott, de ez azt mondta:
- Ne búcsúzzék tőlem, nagy jó uram, mert én nem maradok el kigyelmedtől. Megyek kigyelmeddel a nehéz fogságba.
Elment a vörös királybíró s vele keze-lába. Török császár városában záratták toronyba, nagy nehéz fogáságra. De eltelt a három hónap s bizony nem érkezett meg a félvágás szekér arany. Elmult a negyedik, el az ötödik hónap, el a hatodik is, csak nem érkezék meg az arany. Eszük ágában sem volt a kőhalmi szászoknak, hogy kiváltsák a királybírájukat, pedig derék egy ember volt. Vagy az is meglehet, jutott eszükbe, de nem tudtak összegyűjteni egy félvágás szekér aranyat.
- Istenem, Istenem - sóhajtott föl egyszer a vörös királybíró - itt kell elsenyvednem ebben a sötét toronyban, a nehéz rabláncon! Hej Menenges, Menenges, mennyi ördöngösséghez értettél te is, amíg szabad voltál! Az volna az igazi ördöngösség, ha kiszabadítanál innét s haza vinnél Kőhalomba.
-Éppen csak ezt a szavát vártam, nagy jó uram. Feküdjék le csak s aludjék csendesen. Holnap éjjel a házában alhatik.
- Menenges, ne bolondozz, nincs kedvem most a tréfára.
- Uram, aludjék, egyébre gondja ne legyen.
Lefeküdt a vörös királybíró s csakhamar el is nyomta az álom. S amíg ő aludt, az ördöngős Menenges kinyitotta a torony vasajtaját, aztán leterítette a köpenyegét a földre s pitymallatkor felébresztette a gazdáját.
- Nagy jó uram, készüljön az útra.
- Ne tréfálj, Menenges!
- Nagy jó uram, üljön erre a köpenyegre s fogodzék jól belém!
A vörös királybíró ráült a köpenyegre, Menenges pedig valami hókusz-pókuszt csinált s azzal - surr! burr! kisurrant a köpenyeg az ajtón, fel a magas levegőégbe. Repült a köpenyeg, mint a szél olyan sebesen, tengeren, erdőn, mezőn át, s mire feljött a vacsoracsillag, szépen leszállott a kőhalmi vár udvarának a közepén.
- Itthon vagyunk, nagy jó uram!
Igazán otthon voltak. Összecsődültek a népek s szemük-szájuk elállt a nagy álmélkodástól. Hogy tudtak ezek hazajönni, amikor mindkettőnek a lábán volt a nehéz rabbilincs? Hiába kérdezték, nem mondták meg senkinek, hogy milyen csudálatosképen jöttek haza. Csak amikor Menenges meghalt, akkor mondta el a vörös királybíró, hogy Menenges az ördögök segítségével hozta haza.
Már akárhogy, de hazajöttek s az is igaz, hogy Törökországban voltak, nagy erős fogságban, mert azt a két nehéz láncot még nemrégiben is lehetett látni a kőhalmi vár egyik szögletében.

Fejezetek:
  • Leírás
  • Elek apó mesél
  • Szállások Kőhalomban

    Nincs szálláshely 50 km-en belül
    Események · Élménybeszámolók(1)
    Bedobom a batyuba
     
    Szállások Erdélyben | Erdélyi körutazások busszal, vonattal és hajóval | Régiók, települések | Húsvét Erdélyben | Csíksomlyói búcsú | Szilveszter Erdélyben
    Szállás Székelyföld · Hargita-hegység · Sóvidék · Gyergyó · Udvarhelyszék · Csík · Marosszék · Háromszék · Gyimesek
    Szállás Kalotaszeg · Bihar-hegység · Észak-Erdély, Máramaros · Dél-Erdély · Szászok földje
    Szállás Kolozsvár · Torockó · Szováta · Kalotaszentkirály · Koltó · Csernakeresztúr · Körösfeketetó
    Magunkról | Hirdetés feladása | Kapcsolatfelvétel | Partnereink
    Felhasználási feltételek | Adatkezelés | Szerzői jogok
    © Minden jog fenntartva! A közölt fényképek, grafikák és szövegek felhasználása csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. www.erdelyiturizmus.hu - 1999-2021