Főoldal
  Magyar Română Deutsch English   FŐOLDAL  |  INFORMÁCIÓK  |  KINCSKERESŐ   WAP  |  PDA

Régiók, települések

Visszalépés az előző oldalra Vissza

 Erdély 

>

 Történelmi Erdély 

>

 Székelyföld 

Székelyföld - Ţinutul Secuiesc - Szeklerland

Székelyföld - Kakas Mózsi bá´ék, a régi tornácon Kobátdemeterfalván

A lemondó székely (A székelyek egy néprajzkutató szemével az 1900-as évek elején)


Néprajzkutatók szerint a XX. század elején, mikor a székelyek a szegénység miatt elkezdték tömegesen elhagyni hazájukat, kétféle típusuk biztosan odahaza maradt. “Egyik az agyafúrt góbé, a mindig ügyesbajos, másik meg a lemondó, aki megadja magát a sorsnak, s várja a napsütött tornácon az idõk múlását.”

Az agyafúrt góbéról szólt az előző fejezetünk...

"Keressük most meg a másik típust is, a régi tornácon.

A facsaros Nyikó völgyében tüzelt ránk a júliusi áldott nap, lovaink tikkadtan kapaszkodtak Kobátdemeterfalva felé. Az oldalakon kévékben száradt a gabona, boldog verébnép lakomázott a tarlókon. Mert lesz az idén, széna is lesz bõven, törökbúza is, ejszen, ha a jövő héten ád egy kis esőt az Isten!…
A faluban nem marad épkézláb ember, a másfél esztendős legényke is künt hempereg a mezőn, tanul szénával dolgozni és ott, a mezőn új szénába ágyazva a csecsszopó gyerek bölcsője is, a széles karimájú bözödi szalmakalap alatt, amit az anyja helyezett fölibe.
Csak az öregek vannak odahaza s irígylik azokat, akik a mezőn csinálhatják a szénát.

Szekerünk beállott Kobátdemeterfalván a vén Kakas Mózsi bá’ udvarára.
Mózsi bá’ a tornác küszöbén üldögélt, rég múlt hetven az öreg. Mellette a vasvella. Sütütt rá a nap. Beljebb ült, kis széken, guzsaly mellett, Véri asszony, Mózsi bá’ édesanyja. Véri asszony mellett, köhögős Sári néne, aki Dummogó Józsi bátyánk után maradt el özvegyen a szomszédban, már ezelőtt tizennégy évvel, hatvanhét esztendős korában. Sári néne is az orsót pörgette. A két öreg asszony között, a földön csücsült Kicsi Anna, Véri asszony dédunokája, lángpiros pendelyben és sütött ő rája is a nap.
Sarokban a gabonás szuszink, rajta egy borító, odébb egy kis teknő, meg cirokseprő; a falon lóg a tisztára súrolt lapító s a laska sirítő, fölöttük, a koszorúgerendába akasztva két rozsdás kasza; a hijuba szolgáló lajtorján egy szürke vén tyúk szunyókál. A tető pereme szép csipkés árnyékot vet föléjük a fehérre meszelt falra.
Beszélgetnek.
Véri asszonynak a legnehezebb a sora: három esztendeje, egy szikrát sem lát, csak éppen hogy a fonalat ki tudja tapogatni a guzsalyról. Dédunokája, a négyesztendős kicsi Anna, vezetgeti ki a tornácra, meg az udvarra.
Sóhajt Véri asszony:
- Bárcsak annyira vónék, hogy a malacokat el tunnám látni!… Pedig az éjszaka is, milyen tiszta volt a szemem! A kisablakon néztem ki az életre. Bár féligre látnék úgy émöttem is!… Mi haszna így vélem?… Mózsi, te! löktél a tinóknak, édes fiam?
Csöndesen felel Mózsi bá:
- Ráér.
- Ha én még egyszer enni adogathatnék az állatnak! De már a legyek is rajtam! Esznek már, elevenen. Ma is meghalnék jó szívvel, ha lehetne!
Mózsi bá cirógatja a vasvilla nyelét s azon csöndesen beszéli:
- Idesanyám is úgy vón’ csak véle, mint a fás ember, aki a halált szólította. Ejszen, amikor gyütt, aszondta néki, csak ezt a kicsi fát segítené föl kigyelmed a hátamra … Ked is azt adná: hadd jöjjenek unokáim, elbúcsúzni! Meg engem is csak megtapogatna kigyelmed elébb! Meg, ehejt ni, Sári néne után is átszalajtana kigyelmed a szomszédba!
Sári néne bólint rá, többször. És köhécseltek. Hallgattunk. A lovak jóízűen ropogtatták a szénát. A szürke vén tyúk, mintha álmában, riadt egyet a lajtorján s aztán tovább szunyókált.
Véri asszony megint csak sóhajtott:
- Akar a gyertya, úgy fogyott el a szemem, apránkint.
- Orbánc került a kigyelmed fejibe, - mondja igen határozottan Sári néne.
Mintha nyomtatásból olvasná, olyan határozottan beszél Sári néne, ha egyszer elkezdi. Közbül nem is köhécsel, pedig máskor egyre.
- Hej, ha Szász Izsákné meg vón’ még, Kisfaludban!
- Nagy tudós vót, - helyesli Mózsi bá, - afajta csak születve születik. Igen tudós asszony vala Szász Izsákné.
- Az meggyógyított vón engem, - sóhajt Véri asszony – ha el nem vón telve az idő!
- Az meg - bólint Mózsi bá.- Gyógyított az veszett állatot is. Vért porral tisztított. Hordoztak ahhoz Besztercéről is olyan beteget, aki hejába forgott a doktorok kezin. Helyrehozta. Nagy tudós vót, no!
- Most én is kint vónék a szénánál! – panaszkodik Véri asszony.
Megint hallgatunk. Kicsi Anna se moccan.
- Szóltál, te Mózsi?
Mózsi bá´ int, hogy ő nem szólt. Cirógatja a vasvella nyelét s mialatt csak néz maga elé, kezdi mondani, bevezetés nélkül, mintha már régen erről folynék a szó:
- Pedig a sok pénz, ott a Várhegybe! Eleget dógoztak véle, nem lehet kivenni. Ahajt megyen egyre lejjebb, lejjebb. A dákusok ásták el annyira, a suly ette vón´ ki üket!
Véri asszony nagyot fohászkodik:
- Az éjjel álmomban, egész jól hallottam. Álmomban látok, hallok, álmomban fiatal vagyok.
- Tán táncba is eljár kigyelmed? - tudakolja Mózsi bá, roppant komolyan.
- Vótam a kútnál is álmomba, - panaszkodik tovább Véri asszony, - de olyan hideg vót a vize, hogy aki abból itt vón, annak megfagyna a zsírja s ahajt halva maradna … Mózsi te! lökjél már a tinóknak édes fiam!
- Ráér!- feleli csöndesen Mózsi bá.
Sári néne most kezdi igazán dicsérni Szász Izsáknét, aki olyan születve született tudós volt.
- Csak rátekintett a betegre s egyszeribe megmondta életös lesz-e?... Engem is, lám!... Mer´ akkor reggel - (hajnalban a csordás az avaskert fölött tülkölt, most is hallom), - amikor a gazdám, Isten nyugtassa, aszondja: "Sári te! ihatnám!", odamenék hezzá s karomra, ide né, erre a karomra veszem a fejit s úgy adá ki a lelkit, ippeg hogy akkor. Rusnyán zakatolt a tüdeje. Aztán csak száradt az én karom. Aztán egyre láttam szegényt. Künt ült a ház előtt, a cserefán, halála után is. Mellette két ejteles kártyuban a burjános pálinka, amit annyira kedvelt ő, szegény gazdám, Isten nyugtassa! Mind ijedeztem tüle, a karom meg száradt. Csak a bőr, meg csont. Ehejt né, ez a karom!... Akkor mentem át Kisfaludba, Szász Izsáknéhoz. Mind sírtam, egész úton. Otthon feküdt a házban, mer´ akkor már dagadott a lába néki is, szegénynek. Rám peslant az ágyából. "Szerencséd, hogy itt vagy, édes jányom, máskülönben mához  egy hónapra fődbe tennének téged!" Azt is tudta, hogy a gazdám (Isten nyugtassa!) itt adá ki a lelkét az én karomon, aki úgy száradt el azóta. Azt is tudta, hogy a halála után is egyre láttam a ház előtt, a cserefán. Meg azt is, hogy két ejteles kártyuban a burjános pálinka... Hát hogy honnan tudta? Mer´ hogy mindent tudott. Rendölt is. Avas tormát, repceolajba. Az Isten megáldja érette, a haló porában is. Ő gyógyított meg engem, csak ő, Szász Izsákné.
És köhögött hosszasan Sári néne. Mint amikor iszákban száraz diót ráznak. A szürke vén tyúk rémülten rebbent le a lajtorjáról, de a másik két öreg nem mozdult; kicsi Anna se ijedt meg. A lovakat itatta kocsisunk.
Véri asszony kérdi:
- Mózsi, édes fiam, hol a nap?… De lassan telik!… Ej’szen, lökhetnél már te a tinóknak mégis!
Mózsi bá megvakargatván fehér üstökét, elnéz messzire s aszondja:
- Ráér.
Hosszú csönd után, mégis csak Mózsi bá´ szólal meg.
- Ides anyám! Ma pintek, vasárnap harangszentelés. Az uj harang!
Miután sem Véri asszony, sem pedig Sári néne nem felel rá, ő maga folytatja:
- A régi nagy harang vót olyan hangos, mint ez, az új.
Véri asszony mintha nem hallaná, Sári néne pedig talán egyre Szász Izsáknéval vesződik.
Mózsi bá´ már olyan halkan, csak magának mondja:
- E´tán, az új harang, e´ még süketebb...
Lám Véri asszony ekkor bólint, háromszor is, mondván, nagyon panaszosan:
- Majd elég hangosan szól a´, én nékem! Csak legalább vesárnapra halnék meg.
- Köznap is jó lesz tán, ides anyám, mü nékünk? - veti Mózsi bá.
- Mózsi te! édes fiam! - korholja fiát Véri asszony, - hová gondolsz!... Ilyen munkaidőbe! Egy mihaszna asszonyér´ elhagyják a drága jó szénát!
Fölpillantott Kicsi Anna is, Véri asszony dédunokája s ő is megszólal. Nagyapjának, Mózsi bának mondja reménykedve:
- Nagyapó! Osztég, ha meghal vesárnap nagyanyó, ejszen majd én is kimék a szénához?

... A lovak ittak is. Egészséget adjon Isten! ...
Mentünk."

(Malonyay Dezső: A magyar nép művészete II. kötet)


Fejezetek:
  • Leírás
  • Az agyafúrt góbé (A székelyek egy néprajzkutató szemével az 1900-as évek elején)
  • A lemondó székely (A székelyek egy néprajzkutató szemével az 1900-as évek elején)
  • Az utolsó székely szombatos (A székelyek egy néprajzkutató szemével az 1900-as évek elején)
  • Elek apó mesél
  • A hadak útja
  • Az Erdélyi Turizmus kézműves termék ajánlata

  • Hasznos honlapok:
    http://https://www.youtube.com/watch?v=h-CVjvEBaNQ&feature=youtu.be

    Szállások Székelyföld régióban

    Helyben: 31 szálláshely
    Szomszéd régióban: Mezőség
    Események · Élménybeszámolók(0)
    Bedobom a batyuba
    Részletek


    A Csíki-medence területét Alcsíkra és Felcsíkra osztják, választóvonalát a régió legnagyobb települése, Csíkszereda képezi.
    Alcsík sűrűn lakott terület, a medence e térsége a legrégebbi időktől fogva alka...

    Részletek   •   Szállás Csík


    A fenyő hazája, a Székelyföld legzordabb éghajlatú vidéke.
    Erdélyi viszonylatban a háromszéki ...

    Részletek   •   Szállás Gyergyó


    A Csíkszeredából Moldvába induló 12/A műút Csíkszépvíz után felkapaszkodik a Pogány-havas (1352) és a Szellő (1495) közötti nyeregr...

    Részletek   •   Szállás Gyimesek


    Szászrégenből egy 42 km hosszú aszfaltozott út vezet a Görgény-patak völgyében a Görgényi-havasok felé. A völgy településeinek lakói - Gör...
    Részletek   •   Szállás Görgény-völgye


    A hegység a Maros völgyétől a Libán hágóig terjed. Északon a Kelemen-havasok, keleten a Gyergyói és a Maroshévízi medencék határolják. Nyugat felé a Küküllők dombvidékéhez kapcsolódik, déli irányban pedig a a ...

    Részletek   •   Szállás Görgényi-havasok


    A hegység a Keleti-Kárpátok szerves része, annak legbelső nyugati vonulata, a Görgényi-havasok délkeleti folytatása.
    Északi határa a Maros felső völgye, déli határa a Baróti-hegyekig, ...

    Részletek   •   Szállás Hargita-hegység


    A Háromszék megnevezés a múltban a történelmi Magyarország egyik vármegyéjét jelentette, ma már csak föld- és néprajzi tájegysége a Székelyföld délkeleti sarkának. A Rétyi-szorulat két részre - Alsó- és Felsőháromszékre - osztja ezt a tájat.

    Alsóháromszék már ősidők óta lakott terü...

    Részletek   •   Szállás Háromszék


    Marosszék a székely székek egyike. A történelmi-néprajzi tájegység és egykori közigazgatási egység Trianon előtti területe 1424,26 négyzetkilométert tett ki. 1870-ben lakossága 92 398 főt számlált. Székhelye Marosvásárhely volt. A történelmi Marosszéknek két közigazgatási alközpontját tartották s...

    Részletek   •   Szállás Marosszék


    A Görgényi-havasok és a Hargita-hegység nyugati oldalához simulva, a Kis-Küküllő felső folyása körül terül el. Szű...
    Részletek   •   Szállás Sóvidék


    Ha a Csíki-medencéből elindulunk  Székelyudvarhely felé, előttünk a ...
    Részletek   •   Szállás Udvarhelyszék
     
    Szállások Erdélyben | Erdélyi körutazások busszal, vonattal és hajóval | Régiók, települések | Húsvét Erdélyben | Csíksomlyói búcsú | Szilveszter Erdélyben
    Szállás Székelyföld · Hargita-hegység · Sóvidék · Gyergyó · Udvarhelyszék · Csík · Marosszék · Háromszék · Gyimesek
    Szállás Kalotaszeg · Bihar-hegység · Észak-Erdély, Máramaros · Dél-Erdély · Szászok földje
    Szállás Kolozsvár · Torockó · Szováta · Kalotaszentkirály · Koltó · Csernakeresztúr · Körösfeketetó
    Magunkról | Hirdetés feladása | Kapcsolatfelvétel | Partnereink
    Felhasználási feltételek | Adatkezelés | Szerzői jogok
    © Minden jog fenntartva! A közölt fényképek, grafikák és szövegek felhasználása csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. www.erdelyiturizmus.hu - 1999-2021