A gyógyfürdőzés igazi hírneve Szovátán a Medve-tóhoz kapcsolódik. A tó az 1870-es évek vége felé alakult ki az itt található kaszáló beszakadása következtében, amit azután feltöltöttek a rajta átfolyó patakok. A Medve-tó mellett még több kisebb, hasonló adottságokkal rendelkező tó is található itt, mint például a Fekete-, a Mogyorósi-, a Zöld- és a Veres-tó.
A Medve-tó hőmérséklete az évtizedek folyamán fokozatosan csökkent. A legmelegebb rétegekben a heliotermia kialakulása után 80 fokos hőmérsékletet is mértek, majd a víz hőmérséklete 1902-ben 61, 1910-ben 51, 1965-ben pedig 33 fokra csökkent. A hőmérséklet csökkenése a beömlő édesvízzel, valamint a fürdőzők számának növekedésével hozható összefüggésbe.
A tó sótartalma a mélységgel fokozatosan növekszik, míg el nem éri a 220-300 g/l koncentrációt (összehasonlításként: a tengervíz sókoncentrációja 34 g/l körül mozog).
A Medve-tó vízhőmérséklete strandidőszakban általában 25-30 fok közötti, de tavaszi nyitás előtt a víz hőmérséklete 1,5 m mélyen eléri a 38-40 fokot is.
A Medve-tó hasznosítására a kialakulása után hamarosan sor került. 1894-ben Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos megszerezte használati jogát, fürdőengedélyt kért és kapott, 1900-ban pedig megalapította Szovátafürdőt. Ezért van, hogy a tavat kezdetben Illyés-tó néven emlegették, és csak 1910-től vált általánossá a Medve-tó elnevezés, kiterített medvebőrre emlékeztető alakja miatt.
A fürdőélet a vasút kiépítése után lendült fel igazán, a tó mellé meleg fürdőt, sétányokat építettek, a telepet közművesítették, és egyre szaporodott a villák száma is. Kisebb-nagyobb megtorpanásokkal a fürdőtevékenység innentől kezdve folyamatosan bővült, 1932-ben már 110 villában, 1600 szoba várta a gyógyulni vágyó vendégeket
Napjainkban Szováta újabb felvirágzás kezdetén van. A szállodákat felújították, a tavak környezetét rendbe tették, megteremtve ezáltal a minőségi gyógyturizmus lehetőségét.
Vissza
