A Felső-Nyárádmente “kis szentföldnek” becézett térségében található Jobbágytelke Székelyhodos, Ehed, Iszó, Deményháza, Mikháza, Nyárádköszvényes és Nyárádremete társaságában kis római katolikus szigetet képez a többségében protestáns - református és unitárius - faluközösségek között. A Felső-Nyárádmente 27 településének talán legismertebb faluja, amelyben nem csak az évről évre gazdagodó falumúzeum őrzi a falu és Marosszék hagyományainak tárgyi emlékeit, hanem az évi rendszerességgel július derekán megtartott Marosszéki Népzene és Néptánctábor is a környék egyik legjelentősebb szórakoztató és közművelődési eseménye.
A mintegy 700 lakosú, magyarok lakta település már a századelőn ide vonzotta Bartók Bélát, aki 43 dalt gyűjtött Jobbágytelkén. Őt mások is követték: a faluban még a Ceauşescu-rendszer idején is pezsgő kulturális élet, messze földön híres táncház működött. Jobbágytelke hírét a szalmafonás is megörökítette: a település lakói nem csak szalmakalapot, hanem számos, szalmából készült dísztárgyat is készítettek, illetve készítenek ma is.
Első írásos említése 1567-ből származik Jobagitelke név alatt. Neve egykori lakóiról, a várjobbágyoktól származik. A helyi általános iskola a falu neves szülöttjének, Petres Kálmán (1887-1927) költőnek, írónak, szerkesztőnek a nevét viseli. Római katolikus kőtemploma 1781-1786 között épült.