Főoldal
  Magyar Română Deutsch English   FŐOLDAL  |  INFORMÁCIÓK  |  KINCSKERESŐ   WAP  |  PDA

Régiók, települések

Visszalépés az előző oldalra Vissza

 Erdély 

>

 Történelmi Erdély 

>

 Székelyföld 

>

 Gyergyó 

>

 Hagymás-hegység és a Gyilkos-tó környéke 

Hagymás-hegység és a Gyilkos-tó környéke - Munţii Haşmaş

Hagymás-hegység és a Gyilkos-tó környéke - Az Egyes-kő és gyönyörű környezete

Ez a terület a Székelyföld talán legvarázslatosabb tájegysége. Meredek sziklafalak, mély szurdokvölgyek és gyönyörű fekvésű szórványtelepülések jellemzik e csodálatos havasi vidéket. Égbenyúló csúcsairól, magas hegyhátairól pazar kilátás nyílik a környék havasaira és völgyeire.

A Hagymás-hegység a Keleti-Kárpátokban, a történelmi Csík-Gyergyószék területén fekszik. Területe 480 km2, mely felett Gyergyószentmiklós, Gyergyótölgyes, Csíkszentdomokos, Balánbánya, Gyimesközéplok, Gyergyóbékás, Békásszoros és Gyergyódomuk települések osztoznak.
Északon a Kis-Beszterce folyó választja el a Besztercei-havasoktól, keleten a Péntek-, Bisztra-, és Zsedán-patakok határolják el a Csalhó sziklatömegétől. Déli határát a Jávárdi- és a Naskalat-patakok alkotják, nyugaton pedig az Olt folyó választja el a Gyergyói-havasoktól.

A térség kisebb hegytömbökből áll, melyek közül a fontosabbak: Hegyes-, Zsedán-, Lapos-, Cohárd-, Likas-, Szurdok-, és a Gyilkos-havasok, valamint a Vit-havas, a Fekete-Hagymás és a Nagy-Hagymás.

A Hagymás-hegységet irtásgyepekkel, havasi legelőkkel és kaszálókkal tarkított fenyőerdők borítják. A fenyők közé több helyen lombhullató fák is keverednek. A hatalmas fenyőerdőkkel borított hegyhátakat és völgyeket a szurdokvölgyek meredek mészkőfalainak gyér és alacsony növényzete teszi változatossá. A hegységben 318 edényes növényfajt és 90 mohafajt azonosítottak.
Az egyedülállóan gazdag tájegység számos őshonos fajnak is otthont ad. Ezek közül a legfontosabbak: a békási csüdfű, melyet itt írtak le először, a Römer-csüdfű és a pozsoritai hölgymál.
Elég elterjedtnek mondhatók a hegységben a délorosz sztyeppéken őshonos fajok, mint a pusztai árvalányhaj, a festő csülleng, a törpe sás és a szirti ternye.
Az erdővel borított területeken többnyire tűlevelűek és néhány lombhullató fajta fordul elő. A tűlevelűek közül a lucfenyő a legelterjedtebb, de találkozhatunk itt jegenyefenyővel, erdei fenyővel, vörösfenyővel valamint törpefenyővel is.
A lombhullatók közül említést érdemel a közönséges nyír, a bükk, de előfordul a juharfa is.
A térség állatvilágában fontos szerepet játszik  a barnamedve, a farkas, a gímszarvas, a vaddisznó, a hiúz és az őz. A madárfajok közül előfordulnak: vörösbegy, fenyvescinege, süvöltő, szajkó, fenyőszajkó, császármadár, holló, búbos cinege, fekete harkály, egerészölyv és a vörösvércse.

A havasi kaszálók, legelők az erdők kiírtása nyomán, emberi beavatkozás révén alakultak ki. Az irtásokon jellemző az erdei deréce, a nadragulya, az erdei aggófű, a gyepes sédbúza. Ha a talaj tápanyagtartalma magas, akkor mrgjelenik a kecskefűz, a rezgőnyár és a lucfenyő is. Ha a tápanyagtartalom szegényes, akkor az irtás helyén gyep képződik, és elterjed a veres csenkesz, a cérnatippan és a szőrfű. Jellemző még az orvosi veronika, a macskatalp, a közönséges szemvidító és a fehér zászpa. Egyre ritkább a területen a sárga tárnics, amit régiesen dancúrának is neveznek. Hogy valamikor elterjedt lehetett azt a Dancúrás, Danciás és Dancurus dűlőnevek igazolják.
A havasi irtások állatvilágában fontos szerepet játszanak a lepkék, melyek közül említésre méltó az Apolló-lepke, a havasi tűzlepke és a csüngőlepke. A hüllők közül a keresztesvipera és a hegyigyík a legelterjedtebb.

A vizek és vízparti térségek élővilága közül a Gyilkos-tó környékét tanulmányozták a legtöbben. A tópart közelében úszó békaszőlő és ágas békabuzogány hívja fel magára a figyelmet. A parton iszapzsurló, sovány perje, mocsári nefelejcs és kúszó boglárka fordul elő tömegesen. A patakpartokon a vörös keserűlapú, a fehér keserűlapú, az arany veselke és az enyves zsálya jellemző.
A tavat sebes pisztráng, tavi pisztráng, fürge cselle és vándormaréna népesíti be. A partmenti tócskákban kárpáti gőte, alpesi gőte és a sárgahasú unka fordul elő tömegesen.

A mészkősziklákon élő növényfajok közül elterjedtebbek a nyúlfarkfű, a pusztai csenkesz, a Zawadski-mécsvirág, a Rehmann-perje, a Simonkai kövirózsa, az üstökös kakukkfű, a békalen, a tűlevelű szegfű, a Bánffi-dercefű, a kárpátiharangvirág és a kisasszonypapucs.
A sziklás mészkőhegyek ékszereként elkönyvelt havasi gyopár sajnos kiveszőfélben van, és visszaszorult a nehezen megközelíthető sziklafalakra, mert a meggondolatlan nyerészkedők kíméletlenül irtották.
A sziklás részek állatvilágát a meztelen csiga, a faligyík, a kövirigó, a sarlósfecske és a hajnalmadár jellemzi leginkább. A hegység sziklavilágában megtaláljuk a zergéket is, azonban ezek itt nem őshonosok, a 70-es évek elején telepítették őket ide a Bucsecsből, a Retyezátból és a Királykőről. Ma már az egész Hagymás-hegységben előfordulnak.

A hegység tájait a kárpáti területek éghajlati vonásai jellemzik: hosszú és hideg telek, rövid de viszonylag meleg nyarak.
Télen, különösen januárban és februárban a völgyekbe beszorult hideg, ködös légtömegek hőmérséklete -20, -30 fok alá is süllyedhet, míg a környező gerincek és hegyhátak ragyogó napsütésben fürdenek.
Az évi átlaghőmérséklet 8-9,5 fok, a nyári átlaghőmérséklet 18,5 fok. Évente átlagosan 1800-1900 órát süt a nap, a csapadék tavasszal és nyáron a gyakoribb. Jellemző a vidékre a száraz napfényes őszi időszak, amikor általában jók a látási viszonyok.
A hegység klímája a Békás-szoros keleti végénél, valamint a Jávárdi- és a Péntek-patakok torkolatánál valamivel enyhébb, ezt bizonyítja a vegyes erdők jelenléte is.

A Hagymás-hegység két vízgyűjtő területhez tartozik: a Szeret (Siret) és az Olt vízgyűjtő területéhez. A Szeret vízrendszeréből a Kis-Beszterce, a Békás és a Tatros szállítja el a térség vizeinek jelentős részét.
A Békás folyó a Gyilkos-tóból ered, nagy erővel rohan végig a Békás-szoros meredek sziklafalai között, majd megszelidűlve az Aranyos-Besztercébe folyik.
A Gyilkos-tóba ömlenek: a Juh-patak, a Vereskő-patak, a Likas-patak és a Cohárd-patak.
A Tatros folyó 1360 méteren ered a Csíki-havasokban, a Szellő-tető közelében, és viszonylag kevés patak vizét gyűjti össze a Hagymás-hegységből.

Forrás: Xántus László, Xántus Juliánna: Erdély hegyei 8 - Hagymás-hegység és a Gyilkos-tó környéke

Képek
Összes kép:
• Galéria
Nagy-Hagymás
Háttérben a Hagymás-hegység jégbe fagyva
Cohárd
Cohárd
Cohárd
Az Egyes-kő a menedékházzal
Kilátás az Egyes-kőről
Az Egyes-kő télen
Egyeskő Menedékház
A Gyilkos-tó környéke
A Gyilkos-tó környéke
Lapos-csúcs
Lapos-völgy
Összes kép:
• Galéria

Fejezetek:
  • Leírás
  • A hegység természeti értékei
  • Szállások a Hagymás-hegységben

    Szomszéd régióban: Gyergyó
    Események · Élménybeszámolók(0)
    Bedobom a batyuba
     
    Szállások Erdélyben | Erdélyi körutazások busszal, vonattal és hajóval | Régiók, települések | Húsvét Erdélyben | Csíksomlyói búcsú | Szilveszter Erdélyben
    Szállás Székelyföld · Hargita-hegység · Sóvidék · Gyergyó · Udvarhelyszék · Csík · Marosszék · Háromszék · Gyimesek
    Szállás Kalotaszeg · Bihar-hegység · Észak-Erdély, Máramaros · Dél-Erdély · Szászok földje
    Szállás Kolozsvár · Torockó · Szováta · Kalotaszentkirály · Koltó · Csernakeresztúr · Körösfeketetó
    Magunkról | Hirdetés feladása | Kapcsolatfelvétel | Partnereink
    Felhasználási feltételek | Adatkezelés | Szerzői jogok
    © Minden jog fenntartva! A közölt fényképek, grafikák és szövegek felhasználása csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. www.erdelyiturizmus.hu - 1999-2021