A Sóvidék legnagyobb települése, híres fürdő- és üdülőhely. A Kis-Küküllő felső vidékén fekszik, területe két részből áll: Szováta városból és Szováta-fürdőből.
A fürdőtelep az itt található, sótömzsökön létrejött sós vizű tavak körül alakult ki. A tavak sótartalma a fenéken a legnagyobb, a felszínhez közeledve fokozatosan csökken. Felszínüket -csapadék utánpótlásból- édesvíz fedi, mely segítségül szolgál a víz felmelegedéséhez. Az 1-2 méter mélyre behatoló napsugarak a nagyobb sűrűségű, édesvízzel nem keveredő réteget felmelegítik, amely elraktározza a kapott energiát. Az ily módon felmelegedő sóstavakat nevezik heliotermikus tavaknak.
Szováta szomszédságában már az 1700-as években észleltek ilyen tavakat, majd Fichtel János, a neves földrajzi leíró 1780-ban ismertette is ezeket. Később Kővári László, majd Orbán Balázs is írt a hol megjelenő, hol eltűnő, jobbára melegvizű tavakról.
1844-ben a Fehér-tó partjára két villát építettek, partján fürdőzők jelentek meg. A tó 1850-ben egy kiadós eső nyomán eltűnt, így a fürdőhely elnéptelenedett. 1860-ban Veress József a Sóárok elzárásával megpróbált egy mesterséges heliotermikus tavat létrehozni, de erőfeszítéseinek ugyancsak egy zápor vetett véget.
Veress azonban nem adta fel, és 1872-ben megkezdte a Gera-fürdő kiépítését. Nem sokkal ezután a hidegvizű Fekete-tó hasznosítására is sor került. 1876-ban engedélyt szerzett az időközben képződött újabb tavak hasznosítására, majd 1884-ben Szováta hivatalosan is gyógyfürdőhellyé vált. A Gera-fürdő évtizedekig működött.
Vissza
