Főoldal
  Magyar Română Deutsch English   FŐOLDAL  |  INFORMÁCIÓK  |  KINCSKERESŐ   WAP  |  PDA

Gyulafehérvár - élménybeszámolók

Visszalépés az előző oldalra Vissza

Újra Erdélyországban, is - 2007. július. II. rész (toth21)

Újra Erdélyországban, is - 2007. július. II. rész
Újra Erdélyországban, is - 2007. július. II. rész

Tehát, irány a Vulkán hágó, az ismeretlen, a kaland!
Nem kis belső izgalom előzte meg ezt a napot. Az előkészületek során igyekeztem információkat begyűjteni, de csak két, ellentmondásoshoz jutottam hozzá. Egyik arról szólt, hogy „gyakorlatilag út sincs”, a másik pedig arra utalt, igaz, csak áttételesen, hogy autóbusz közlekedik Kolozsvár – Déva között, a jelzett útvonalon. Az előbbi a katasztrófa, az utóbbi a remény.
Start. Kibukdácsoltunk Csernakeresztúrból – mert ott meg kanalizálnak! – az éppen átépítés alatt lévő Vajdahunyadi útra, elindultunk Brad felé. Déva után a Brad – Nagyvárad út – 76, E79 - jó minőségű, kellemesen autózható, de viszonylag nagy a reggeli forgalom a keskeny úton. Bradra gond nélkül érkezünk. A város nem egy durranás. Álmos, poros bányászváros szerű, láthatóan keresve a kilábalás lehetőségeit. Tovább Abrud (Abrudbánya) felé. A fehér-Körös völgyében kanyargó 74-es út nem rossz. Lehetne jobb is, de a másod-harmad vonal béli romániai utak standardját tartja. Ha ilyen lesz, győztünk! Nem ilyen volt! A falvak kanyarosak, kissé koszosak, kissé lerobbantak, kissé reggeli arcukat mutatják még. Buces. Egy őrület. Sokat jártam már hegyi falvakban, de megszokhatatlan számomra, hogy adott egy falu kezdete tábla, majd szerpentinek, szurdokok, hegyoldalak, emelkedők és lejtők, néhol házak, itt-ott utacskák, kaszálók, és néhány félóra autózás után a falu vége tábla. Itt ez azzal tetéződött, hogy a Vulkán hágót még építik is. Kitűnő, széles, kényelmes szerpentin, jól megépítve. Ha elkészül, egy kiváló útvonal lesz. Átjutottunk gond nélkül, gyönyörködhettünk a Buces sziklatömbjében, napfürdőztünk a kelő nap sugaraiban. Itt még elég korán és elég magasan voltunk ahhoz, hogy ne legyen kánikulai a hőség.
Abrud után, a Bucsony hágón átlépve, az Ompoly völgyén lecsorogtunk Gyulafehérvár felé. Kellemes hegyi út, kissé szűk, kissé kanyaros, de jó minőségű. Kényelmes autózás volt, szép környezetben. Külön ajánlanám a Bucsony hágó környezetét a hegyi jelleget kedvelőknek.
Ompolygyepü (Presaca Ampoiului) községben, az út mellett jobbról, megleltük a honvéd emlékművet, amiről az útikönyvek említést tesznek. Sajnos, láthatóan, a történetről emlékező tábla ki van vésve. Vajon kinek árthatott az a néhány tisztelgő szó? Megálltunk, fejet hajtottunk. Magyarok voltak, Magyarok vagyunk.
Gyulafehérvár. Megyeszékhely, felfordított belváros – miért pont ez ne – hőség, alig találni parkolót. A Spár áruház előtt sikerült, szinte a belvárosban. A vár. A román ortodox templom a fókuszban, nyílván, természetesen, tatarozás alatt. Lenyűgöző, szép, monumentális, a román ortodoxia valamennyi sallangjával, látványosságával, imádkozó helyiekkel, nézelődő turistákkal. A bejáratnál, a standoknál, magyar nyelvű tájékoztatók is kaphatók, de magyar szót keveset hallani. Figyelmet érdemlő a Koronázás (Egyesítés?) Katedrálisa, a környezete és a róla készült – és megvásárolható – reprezentatív ismertető. Ez magyar nyelven is elérhető, kitűnő nyomdai és PR munka.
A római katolikus Szent Mihály Székesegyház monumentalitása, az ősi kövek által sugárzott történelmi levegő, a minden lépésnél ránk köszönő magyar történelem felemelővé tette a vár béli sétát. A Székesegyháznál elhelyezett, ízléses, magyar nyelvű tájékoztatók méltóságot tükröznek. Az épület és a kapcsolódó érseki palota valamint a vár bemutatására talán karakteresebb kiadványt kellene a polcokra helyezni, illetve a kioszk-ban kínálni!
A séta a várban kellemes, pihentető, az embert próbáló hőségben is felüdítő volt.
Az 1-es (E-81-es) úton irány Torda. Bocsánatot mindenkitől, akit sértenék, de nekem az a többedszer is megjárt út egy rideg, kietlen vidéken vezet. Számomra a gondozatlanságot, a nemtörődömséget jelzi. Bocsánat.
A forgalom nagy, igen nagy, de az út jó, széles, minőségi. A gondom csak az ezekkel, az utóbbi 10-15 évben eszméletlen költséggel megújított, átépített utakkal, hogy nem kerülik el az apró, pici falvakat sem. Egy nagyságrenddel jobbak lehetnének ezek az utak.
Tordán egy célunk volt, a sóbánya. Tessék oda elmenni, az egy csoda. Kevesebb, mint 550 m vízszintes szállító-alagutbani séta után a természet csodái nyílnak meg a turista előtt. Csak erős idegzetűeknek, hisz a galérián körbesétálni egy merő frász, egy adrenalinbomba, egy megismételhetetlen csoda. Ha lemész, egy hegynyi lépcsőt kell megmásznod, mire leérsz és vissza pont ugyanannyit. Tessék nyugodtan frászolni, de ne hagyja ki. Ne tessék összehasonlítani Parajddal! Ez a Tordai. Figyelni! A bányában 10-12 °C a hőmérséklet, a sóval borított fa járófelületek csúszósak. Követni a „Salina” táblát és egyszerűen meglelhető a bánya. Előtte parkoló.
Tovább! Falni a kilométereket. Át Kolozsváron, irány Szamosújvár, (Gherla), irány Szék. A változatosság kedvérét az 1C utat is építik Miért pont ezt ne!? Lesz jó út. Apahidára szinte észrevétlenül érkezünk. A helybéliek nyilván felismerik a közbenső községeket, az utazó csak azt látje, hogy Apahidán van. Az útépítéseket, pld. ezt is az teszi románossá, hogy Juc előtt a felhagyott iparvágány sínpárját bennhagyták az új aszfaltútban.
A Széki úton, az első falu, Szamosújvár felől Nicula (Füzesmikola), a román ortodoxia szent helye. Mint zarándokhely van táblázva, már nagyobb távolságról is! Ilyennek van jelentősége. Figyelni a barna alapú táblákat is, hasznos információt tartalmazhat.
A második Bont (Boncnyíres). Ismereteim szerint semmi különleges.
A következő Sacalaia (Kisszék).
A község előtt, az út mentén egy tó, strandszerűen kialakított partrész, ahonnan mólóról járnak be fürödni. Sokan strandoltak, de éjszakára táboroztak is a tóparton.
A tájra, a geológiai környezetre jellemző az ezer domb, lankásak, kellemes hajlásúak, de a közrefogott völgyek mintha lefolyástalanok lennének. Összességében szemnek kellemes látvány, de a rajta vezetett út viszonylag nagy figyelmet igényel, kanyarjai és keskenységén túl a lejtők-emelkedők megjelenése miatt is.
Ezt követően érkeztünk Szék községbe.
A település főútja abszolút kanyaros, nehezen, nagy figyelemmel járható csak. A falu(város?) története ismert, más forrásokból, avatott tollak által papírra vetetten, olvasható.
Mi Nagy Istvánéknál rendeztük a szállásunkat, ott laktunk. Egy tündéri, kedves család. A felszínes ismeretséget jelentő két éjszakai ottlét alapján állítani merem, hogy a Család minden tagja „fenség, északfok, titok”. Egy, a nótákat hallva könnyeit elmorzsoló, lányait feltétlenül és eszementen szerető apa, az elmaradhatatlan széki kalapban. Az este folyamán egy rövid sétával megmutatta a faluját. A sósmezőt, a romokat (csak távolról), a fürdőt, ahol nagy volt a forgalom a késői órában is. Elsétáltunk a presszó előtt, amit elsősorban a fiatalabb korosztály használ, hiszen oda a női nem is betérhet. (Minő fertő!) Ittunk egy sört a kocsmában, ahova viszont asszonynép nem léphet! (Lehet, hogy ott még rend van?) Egy élő múzeumba érkeztünk. A Kocsmárosnő a pult mögött, a Kalaposnő a műhelyében, a Mindenki az utcán (és otthon is!) viseletben, a férfinép kalaposan. Kivétel nélkül, függetlenül a hőségtől. Nincs lazaság! Pista szerint „egészséges birka bírja a gyapját”! A csodálkozásunk permanens volt, a csodálatunk, tiszteletünk határtalan.
A feleség, Erzsébet asszony, Erzsi. Miközben folyamatosan dolgozott a lakodalmas házaknál, hisz vasárnap lakodalomra készültek, ízletes ételekkel pakolta tele az asztalt este is, reggel is. Érkezésünkkor a férj és a nagylány közösen segítettek ebben. Közben a kis iparcikk-népművészeti-szatócs boltocska folyamatosan üzemelt a házban.
A nagyobbik lány Kolozsvárra jár líceumba, nyíltszívű, öntudatos, mai lány. A kisebbik még elemi iskolás, a lakodalmi készülődés, a tánctanulás, és természetesen a messziről érkezett idegenek voltak érdeklődésének központjában. Jól éreztük magunkat. Szerintem még visszamegyünk oda, biztosan.
Mint a gazdától megtudtuk, a térkép kiegészítendő, van közvetlen út Kolozsvár felé. Coasta – Visea – Jucu de Sus községeken átvezető keskeny, néhol láthatóan mostanság épített, jól járható aszfaltút visz Juc–Herghelie községbe, az 1C útra. Ez az elágazó 21 km Kolozsvár központjától. Ellenirányból járva láttuk a kitáblázást is. Patetikus, de meggyőződésem, hogy ez az út évszázadokat hoz közelebb!
Kolozsváron töltöttük a napot, annak nagyobb részét. Nem írok róla, mert erről a városról könyvtárakat írtak már. Talán annyit, hogy utazóként a rendezettség fokozódását engedi sejtetni a város. Mintha jobban közlekedhető lenne.
Természetesen a Válaszúti Bánfi kastélyt csak a főútról kívülről láthattuk. Ránézésre nem egy kastélyszerüen használt épület.
Bonchida, (már bocsánat!) meseemlékeim faluja. A Bánnfy kastély. Romjaiból állítják helyre, diákok részvételével (is). Ami kész, az szép, és szép lesz. Miért nem táblázzák ki? Miért kell kitalálni az autósnak a megközelíthetőséget? Szégyenlik, hogy ilyen csodával rendelkeznek? Mutogatni és nem titkolni kell az ilyet! Kedves utazó-olvasó! Menj oda, nézd meg! Szépet fogsz látni, még ha egyes filozófiák szerint dekadens is. A már kész épületrészben presszó működik, a nyári forróságban egy üdítő oázis volt, hűvös a helyiség, hidegek az italok, és csak mi voltunk.
Sajnos a Szentbenedeki (Manastirea) Kornis kastélyból már nem sokat láthatsz, kedves utazó barátom. Még vannak épülettöredékek, még áll az unikornis szobra, de csekmet, bozót, gondozatlanság a társa. Még a falu megtalálása is probléma! Désen egyáltalán nincs kiírva. Az utat találd meg, találd ki, akárcsak a kastélyt. A lakóház része, a körtornácos épület az utcáról – Szamosújvár felé haladó utca – látható. Mellette kis mellékút, annak a végében a többi épülettöredék. Hangulatos kis falvakon keresztül vezet az út vissza, Szamosújvárra. Enyhén szólva viseltes, csak románoknak és őrült magyaroknak. Egyszer elmegy. A kis álmos, poros falucskák is az ország, a látvány részei, adalékok a megértéshez. Ezek is szerethetők.
Szamosújvár, örmény székesegyház. Magyar nyelven is olvasható történet, zárt belső ajtók. Jó lett volna belépni, megcsodálni, már csak az unikum okán is. Maga a város nem sok, alig több, mint semmi. Csak hosszas kereséssel találtunk fagyit. Amúgy tiszta, rendezett a város. Visszatérve Székre, Nagyék vendégszeretetét élveztük. Nagyon bátran merem kijelenteni, hogy tessék Őket keresni. Ahogy terveikről beszélgettünk – építészek volnánk – a fejlesztéseikkel a vendégfogadás színvonalát igyekeznek emelni, nyugatibbá tenni a komfortot. ma egy kicsit nyögvenyelős a nyolc fős csapat fogadása, de személyükből sugárzó bájukkal, kedvességükkel ezeket észrevétlenné tették.
Sajnos, itt is elérkezett a búcsú pillanata, tovább kell menni. Ez a történet viszont már egy következő fejezet. Viszont látásra a harmadik részben!


Az eddigi összes élménybeszámoló
 
Szállások Erdélyben | Erdélyi körutazások busszal, vonattal és hajóval | Régiók, települések | Húsvét Erdélyben | Csíksomlyói búcsú | Szilveszter Erdélyben
Szállás Székelyföld · Hargita-hegység · Sóvidék · Gyergyó · Udvarhelyszék · Csík · Marosszék · Háromszék · Gyimesek
Szállás Kalotaszeg · Bihar-hegység · Észak-Erdély, Máramaros · Dél-Erdély · Szászok földje
Szállás Kolozsvár · Torockó · Szováta · Kalotaszentkirály · Koltó · Csernakeresztúr · Körösfeketetó
Magunkról | Hirdetés feladása | Kapcsolatfelvétel | Partnereink
Felhasználási feltételek | Adatkezelés | Szerzői jogok
© Erdélyi Turizmus Bt., 1999-2019. Minden jog fenntartva! A közölt fényképek, grafikák és szövegek felhasználása csak az Erdélyi Turizmus Bt. írásos jóváhagyásával lehetséges.