Főoldal
  Magyar Română Deutsch English   FŐOLDAL  |  INFORMÁCIÓK  |  KINCSKERESŐ   WAP  |  PDA

Kézdivásárhely - élménybeszámolók

Visszalépés az előző oldalra Vissza

Újra Erdélyországban, is - 2007. július. III. rész (toth21)

Újra Erdélyországban, is - 2007. július. III. rész
Újra Erdélyországban, is - 2007. július. III. rész


Dés (Dej) – Bethlen (Beclean) – Beszterce (Bistrita) útvonalon – 17, E576 sz. út - közelítünk a Radnai és a Borgói havasokhoz. Előbb a Nagy-Szamos mentén majd a Sajó völgyében autóztunk, aztán áttértünk a Beszterce mentére. A hegyekhez közelítve egyre rendezettebb, egyre normálisabb a környezet. Inkább a tájat bámultuk, a környezetben gyönyörködtünk, a múzeumok, a műemlékek bujása helyett, mert a tervbe vett mai útszakasz nagyon hosszú. Természetesen beleszaladtunk egy útépítésbe. Miért ne, miért pont itt ne! Vigasztalóan hatott, hogy egy-két év múlva ezen a vonalon kényelmesen autózható, nagyszerű úton lehet átjutni a Borgói hágón, a Mezőségből, az Erdélyi medencéből a Moldvai oldalra, a kolostorok vidékére. Mi nem a kolostorvidéket céloztuk, mi kizárólag a látványosság – na meg az ismeretlenség - kedvéért választottuk ezt az útvonalat. Vatra Dornei felé már részben kész az út, de a padka, ezt valahogy kifelejtik.
A románok lakta vidéken a házak fedőanyaga nagy többségében és jellemzően a bádog. Ezen a vidéken viszont olyan különlegességre figyeltünk fel, amit másfelé még nem láttunk, a kútházak fedésére. Az az aprólékos gondosság, az a szakmai virtuozitás, ami a kútházak fedésén látható, egy különleges élmény – az arra érzékenyeknek. Persze láttunk patakpartra települt, szabadtéri autófényező műhelyt, amint éppen egy daciát öltöztettek – ez van! Összességében jó választás volt ez az út. Szép, látványos, néhol izgalmasan különleges. Vatrától már ismert úton, mellészegődtünk az Aranyos-Besztercének, és szurdokvölgyében utazva értük el a Békási víztározót, ez a 17B út. Az út maga erősen viseltes, de még a nyugodtan autózható kategóriába tartozik.
A tározó siralmas látványt nyújt. Becslésünk szerint 4-6 m víz hiányzik belőle. Nagyon elesettül néz ki – már ha leírható ilyen egy víztározóról. A nyugati végén a hidat javítják, sőt, szinte újra építik, így nehezen, macerásan lehet csak átkelni. Itt is, mint hasonló helyeken szinte mindenhol, ahol lámpánál kell sorbaállni, figyelni kell, mert a románok némelyike arrogánsan szemtelen, tolakszik, durván, ha kell, akár autót is törve! A tározó melletti 15-ös út, részben megjavítva. Sok helyen megcsúszott, most a kamionok kitiltva, a személygépkocsik és buszok normálisan járhatják. Végül is az első igazi látványosság felé közeledtünk, a Békás szoroshoz. Mi, a Párommal ugyan már sokszor jártuk, de társaságunkban nem mindenkinek volt ismerős. Az odavezető út kitűnő, a forgalom nagy, a tömeg még nagyobb. Természetesen a kirakódás is működik. A hidat ill. a patakpartot megerősítik, javítják. Borzongva csodáltuk a természet e nagyszerűségét, ámultuk a sziklafalakat, és felmásztunk autónkkal a szerpentinen, a Gyilkos tóhoz. Szombat lévén, nagy tömeg, nagy zsufi. Az árpádsávos-huszárkodós magamutogatás itt is része volt a szombatnak. Valahogy nem ide valónak, üresnek, mondanivaló, aktualitás nélkülinek, érzem ezt. Biztos, hogy ez kell, így kell, egyáltalán kell? Gyergyószentmiklósig az út, át a Pongrác tetőn kitűnő, elkészült. Ebben az extra kánikulában abszolút barátságos volt az erdő. Kimondottan barátunknak éreztük. Gyergyószentmiklóson rövidecske pihenő, majd irány Kovászna. Át Marosfőn végig a Fel-Csíki medencén. Mádéfalvánál rövid megálló a székely tragédia emlékművénél. Tisztelgő főhajtás után Csíkszereda. A belváros rendesen összekeverve. Most nem értünk rá kibogozni, hogy juthatunk be a történelmi városközpontba, ezért elmentünk a kerülőre, elmentünk a város mellett. Csíkkozmásnál balra, Kézdivásárhely felé, át a Kászonokon. Most csak elgurultunk a Nyerges tetői emlékhely mellett, majd visszatérünk még ide. Nyugodt forgalomban, kitűnő úton faltuk a kilométereket.
Kovászna, Hotel Tourist. A szálloda nem egy durranás, sőt! Van egy csillaga, kedves személyzete, akik románok, de beszélnek magyarul. A berendezés őskori, sokszor ez-az hibás, de tiszta az ágynemű, Viszont fürdőszobásak a szobák, mindegyik! Ha nincs lakodalom az étteremben – most volt – a patakcsobogáson kívül harapható a csend. Az étteremben, az ismeretség okán, a lakodalom ellenére, kapunk vacsorát.
Ez a kisváros, meg ez a lepukkadt szállodája a szívem csücske lett. Annyi bajom volt már velük, hogy minden normális ember nagyívben hagyta volna őket a francba, … én nem vagyok normális.
Másnap, az úri módit bevezetve, 8-tól az étteremben reggeliztünk, majd irány Kézdivásárhely, ahol a városközpontban tettünk egy kis sétát, megcsodáltuk a szépen adjusztált házakat és Márton Áron püspök szobrát, meg a kis terecskét. Tovább, a Szt. Anna tó. Vasárnap lévén, ez nagy könnyelműség volt, belátom! Legközelebb biztosan nem teszem. Már a lejárati szerpentin előtt kb. egy kilométerre leállt a forgalom, onnan csak araszolva. Az Olt-völgyi kilátóoldalnál osztották a jegyeket, parkolni csak a réten lehetett, a szerpentinen lemenni nem volt szabad, csak gyalogszerrel. Nem semmi túra volt a vasárnapi ezer fokban. Ezzel elment a nap jelentős része, ebből következően az Erdővidéki kanyar kimaradt, Sepsiszentgyörgyre indultunk. Az utak megjárják, a forgalom elmegy, az idő szikrázóan napos, óriási a hőség, de az erdő nagy barátunk – persze amíg tart. Sepsi előtt, Málnásnál a sorompó, nekem ez nem jön be. Emlékeim szerint még soha nem sikerült úgy autóznom erre, hogy itt ne zárt sorompót találjak. Apropó, vonat. Kézdin, az állomáson román piroskát láttam. Ez azt jelentené, hogy a nyomorúságos vegyesvonatnak vége?
Sepsiszentgyörgy, vasárnap kora délután, egy kihalt város, alig néhány emberrel az utcákon. A református templom tiszteletet parancsoló, környezete és a templom rendezett, a gondnok(?) kis unokája egy tündéri idegenvezető. Látszik, hogy nőből van. Mindent tud, mindent mond, mindezt folyamatosan! De levegőt mikor vesz?
A város főtere, központi parkja, árnyas sétára csábító, de csak néhányan járjuk útjait. A Bodok szállót tatarozzák (átépítik, felújítják?), szóval zárva.
Visszatérve Kovásznára, pihenés.
Hétfőn Csomakőrös, ahol szokás szerint minden zárva, azután Zágon. A Mikes házban, mint mindig, most is kedves a fogadtatás, régi ismerősként köszöntjük egymást. Rövid tárlatvezetés, majd ismerkedés a kiállítás anyagával. Kedves olvasó, menj oda, nézd meg, Mikes Család, Csutak Vilmos és Kiss Manyi emlékeit őrzik féltő gonddal, szeretettel, hozzáértéssel, mindezt fillérekből. És unikum, vásár a falu főterén. Természetesen körbesétáljuk. Határozottan drágább, de biztosan nem olcsóbb, mint nálunk. Némi gyümölcsöt vettünk, inkább a hőségben szomjat oltani okán, mintsem a minőségük miatt. Volt (a magyarországi!) Szabolcsból érkezett árus is!
Brassó, óváros. A villamos sínek végleg eltüntetve, az óvárosban pedig körforgalmat építenek. A város szép, szépül, csinosodik. Mindenkinek tudom ajánlani, a séta, a látvány, az emlékek okán. Tovább mentünk, a város fölé, Poiana, majd a Brassói havasokon át Sinaia, vissza Predeal, Brassó, majd Kovászna. Ezt a vonalat újra meg kell nézni, fel kell fedezni. Most idő hiányában ez nem sikerült.
Kora reggeli kelés, irány Csíkszereda, de előtte a Nyerges tetőn megállás, tisztelgés a huszártemetőnél. Csíkszeredán reggeli az elkerülőn a benzinkútnál, a panzió éttermében. Kellemes volt a hely, jó a kiszolgálás, finom a kaja. A Hargita. Mindig csodás, mindig fenséges, mindig más. A Székely nép szent hegyeként az ember szinte féltő óvatossággal hajt fel rá. Tudom, hogy ez szentimentális abszurdum, de így van. Farkaslaka és Korond kötelező állomásai után a nap attrakciója Parajd, a sóbánya. Minden alakalommal lenyűgöz, minden alkalommal csodálni való. Így, néhány nappal a Tordai után, érdekesen hasonlíthatók össze. Semmi összehasonlíthatóság nincs bennük, szerintem.
Balavásár, a 15-ös úti elágazás. Csíkszeredától eddig az út jó, kitűnő, kellemesen, kényelmesen autózható. A Kapusi vendéglőben kiváló a bableves, légkondis a fogyasztótér, jeges a sör. Sajnos, az alkoholmentes sörök drágák!
Marosvásárhely, útépítés a bevezetésen. Parkolóhely szinte alig található. Pihenés, akklimatizálódás a Vártemplom hűvös falai között. Érdekes volt, a konfirmáltak ajándékaként kint lévő énekeskönyvet lapozgatni, olvasgatni. Szinte elvarázsolódott az ember. A kötelező penzumok – Teleki Téka, stb. – inkább itt meditáltunk, pihentünk. A Fő téren egy körséta. Rácsodálkozás az épületekre, meg arra, hogy nem lehet fagyit kapni! De! Találtunk. Válasz, románul – nincs, a gép rossz. A személyzet másik tagjától szinte azonnal magyarul – üljünk le és kiviszik, amit kérünk. Eredmény, kitűnő fagyikat ettünk. Ilyen is van.
Ami feltűnt, és itt írok róla, hogy mindenhol ugyanazzal a fagyikehely árlappal találkoztunk, szerte Romániában. Arad, Déva, Vatra Dornei, Brassó, Sepsi, stb. mindenhol ugyanaz, mindenhol 7,90 Lei egy adag. Nagyon kevés helyen kínáltak helyi különlegességet és azt csak magyarok tették. Ami az érdekes volt, ugyanazon a vendéglátóhelyen, ugyanabban az időpontban.
Kolozsvár, nem megyünk be, délután van, csúcsforgalom, irány a kamion vonal! Ha tudom? Természetesen útépítés, aszfaltozás.
Tordaszentlászló, Csáni Laczi Ilus. Már fogalommá kezdi kinőni magát. Erről majd a negyedik, záró részben.


Az eddigi összes élménybeszámoló
 
Szállások Erdélyben | Erdélyi körutazások busszal, vonattal és hajóval | Régiók, települések | Húsvét Erdélyben | Csíksomlyói búcsú | Szilveszter Erdélyben
Szállás Székelyföld · Hargita-hegység · Sóvidék · Gyergyó · Udvarhelyszék · Csík · Marosszék · Háromszék · Gyimesek
Szállás Kalotaszeg · Bihar-hegység · Észak-Erdély, Máramaros · Dél-Erdély · Szászok földje
Szállás Kolozsvár · Torockó · Szováta · Kalotaszentkirály · Koltó · Csernakeresztúr · Körösfeketetó
Magunkról | Hirdetés feladása | Kapcsolatfelvétel | Partnereink
Felhasználási feltételek | Adatkezelés | Szerzői jogok
© Minden jog fenntartva! A közölt fényképek, grafikák és szövegek felhasználása csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. www.erdelyiturizmus.hu - 1999-2020